Fodor András Szívtérkép – Karta srca



Fodor András (Andraš Fodor)

Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.

Szívtérkép

Előkerült egy régi leveled.

A lélegző sorok, betűk,

húsz évnyi, még nem sejthető

nyügök-bajok súlyától könnyedebbek.

A húzó kétségek fölött

   valami játszi

                      hintalendület

       villódzik: bár lehet

            így is, meg úgy is, - akárhogy, -

mi egymást nem veszítjük el.

Mutassam-e ki, profán grafológus,

   húsz év során

írásunk organizmusába,

a mell, gerinc, a láb, a fog,

a vérkörök botló kalandjai,

hogyan jegyezték rá

   a napról-napra romlást?

De változatlan ugyanaz

   két pont között az egyenes,

a hullámot, kanyart lebíró

   víg bizalom kötése.

Minthacsak jótékony sebész

rajzolná térképünkre:

   itt meg ott beszűkült,

elzáródhat az ér fala, de míg

a kiáramlás pályája szabad,

   az út nyitott,

új ívre kötve is folytatható.

Karta srca

Pronašao sam jedno tvoje staro pismo.

Živahni redovi, slova su

neopterećeni sa dvadesetgodišnjim,

tad još ne slutećim tegobama.

Iznad teglećih nedoumica

   neki neusiljeni

                      zanos

       treperi: iako može biti

            i ovako i onako – bilo kako –

mi jedan drugog nećemo izgubiti.

Dal da dokažem, neuk grafolog,

   tokom dvadeset godina

u organizam naših slova

iz dana u dan kako su se

ucrtavali znaci srozavanja

od varljivih avantura grudi,

   kičme, nogu, zubi, krvotoka?

Ali je pravac između dve

   identične tačke nepromenjen,

veseo povez poverenja što

   valove, krivine savlada.

Kao da našu geografsku kartu

dobroćudan hirurg oblikuje:

   tu i tamo može se krvni sud

sužavati, zatvarati, ali dok je

tok putanja slobodan, put otvoren,

   kruženje se

na novim svodovima nastavlja.

                             Prevod: Fehér Illés