Kassák Lajos 64 (Fekete trapézon repülnek…) – 64 (Na crnom trapezu…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

64 (Fekete trapézon repülnek...)

Fekete trapézon repülnek el vágyaim és a hangok amik szerelmem árnyékában fakadnak

úgy látszik végleg elfelejtettem a házat ahol jó szüleim élnek

ó fénytornyok és fénysebek

nehéz nekem a tetszhalott gyermek a fájdalom és gyűlölet felhői esőznek

a vámőrre figyelmeztetlek aki szörnyethalt München kapui előtt

tudod-e még ki menydörög a lemezplatni mögött

esténként hazamenni a meredek lépcsőházban így csukódik össze fölöttem az idő érzem ahogy a szél megfagy a gyékényen

és nem aludni nagyon sokáig nem aludni reggelig nem aludni másnap délig nem aludni egyáltalában nem aludni

csak feküdni az ágyon elgyűrt ingben és megkeményedett ábrázattal

a sárga tehén közben hétszer átmegy a kerten

pam pamm

üvegen gurulnak könnyeim

egy kardcsőrű madár megölte hűséges szolgámat

most az asszony felé fordulok hogy átadjam kinyílt virágaim

nem ismer meg

a szomszéd lakkozott asztalkája áll közöttünk

hogyan is kerültem hát idáig.

64 (Na crnom trapezu…)

Moje čežnje i glasovi koje u senci ljubavi niču na crnom trapezu isčezavaju

izgleda konačno sam onu kuću gde mi dragi roditelji žive zaboravio

o zvonici od svetla i ožiljci od svetla

teško mi je kiša iz oblaka obamrlog deteta bola i mržnje pada

upozoravam te na carinika koji je ispred kapije Minhena mrtav na mestu ostao

znaš li ko još grmi iza štednjaka

svako veče kući se vratiti vreme nad mnom u strmom stubištu se zatvara osećam kako se na rogozini vetar sledi

i jako dugo ne spavati ne spavati do jutra ne spavati do podne drugog dana uopšte ne spavati ne spavati

tek u izgužvanoj košulji otvrdnulim izrazom na krevetu ležati

u međuvremenu žuta krava vrt sedam puta pregazi

pam pamm¹

suze mi se na staklu valjaju

moju vernu slugu je jedna ptica sa kljunom sablje ubila

sad prema ženi se okrećem da predam moje rascvalo cveće

ne prepoznaje me

između nas lakiran stol suseda stoji

pa kako sam uopšte dotle dospeo.

¹ – izmišljene reči Lajoša Kašaka

                             Prevod: Fehér Illés