Fodor András Üzenet – Poruka



Fodor András (Andraš Fodor)

Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.

Üzenet

Fájdalmad fekete rengetegében
 mért véded úgy magad?
Pupilládon az ágak rácsa
világod örökös rettegésbe zárja
te önző, gyönyörü vad.

Mert amig van ki szemedbe nézhet,
 önző a fájdalom:
nem figyel csak az áldozatra,
gyönge magányát zsarnokká avatja
a testőr szánalom.

Görcsösen állsz és nem lépsz a mezőre.
 Itt mindig fuj a szél.
És szabadok vagyunk, de te nem érted:
itt örömünk is közös kinból éled.
 Mindenki fél.

Poruka

U garavoj divljini prepada

 sebe što štitiš toliko.

Rešetka od grana na tvojim zenicama

u večnu strepnju te zatvara

ti samoživo, divno divljakušo.

Jer dok postoji neko ko ti u oči gleda

 sebično je probadanje:

nije samo žrtva promatrana,

nemoćnu samoću stalno prisutno saosećanje

u silnika pretvara.

Zgrčeno stojiš, na livadu ne stupiš.

 Tu uvek duva vetar.

I slobodni smo ali ti ne shvataš:

i naša radost se iz zajedničkog jada javlja.

 Svako čuva svoj strah.

                             Prevod: Fehér Illés