Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. június 28., szombat

Kassák Lajos 97 (Zöldüljenek ki erdőink…) – 97 (Neka naše šume zazelene...)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



97 (Zöldüljenek ki erdőink…)


Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink
ragyogjanak a mi csillagaink
így beszél a gazdag ember
a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja
kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik
szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék
tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen
én se szegény se gazdag ember nem vagyok
egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában
a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem
gyere velem mondom neki világítok előtted
hallgat akárha néma lenne
csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por.


97 (Neka naše šume zazelene...)

Neka naše šume zazelene vrtovi procvetaju životinje umnožavaju
naše zvezde zablistaju
govor je bogataša
siromah ispred kapije na kamenu sedi i uzdiše
otišao bi u šumu po drva ali nemam pušku da bi upucao poljaka koji me iz zasede promatra
zaželeo sam komad svežeg hleba ali nemam brašna
dvanaestoro dece imam dva su već na nebu među zvezdama sjaje
ja niti sam siromah niti sam bogataš
običan sluga sam sa svetiljkom u ruci u grlu ulice stojim
bogataš me proklinje a siromah ne shvaća
pođi sa mnom kažem mu osvetliću ti put
šuti kao da je nem

tek praznu lulu puši i tako pljune na zemlju da crna prašina zacvili.

                             Prevod: Fehér Illés




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése