Balázs
F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Színpad
az egész...
széthullnak a mondatok, a szerkezet
a szavak jelzésszerűen – mint
egy éjszakai metropolis
fényreklámai villannak:
válaszok – kérdések
az amit mondok tényleges mondanivalóm
vagy csak a szerep mondatai?
a szerep én vagyok mert önmagam játszom
szöveggel és szöveg nélkül –
ötvözet mely megszilárdult
mielőtt formába öntötték volna
maszkom: meztelenségem
a látszatok átlátszó maszkok
szeretet szigor hiúság becsvágy
alázat és megalázás manír bizalom
istenséget vállalni a bukás vállalása
pórusaidba nyal a formálható anyag
miközben kezében tart egy formáló erő
teremtő teremtmény első lépése:
megtagadja teremtőjét
táltos varázsló: megfogant szerepek
virágoznak benne
ezeket osztogatja útjain
mutatványai:
terhes golgoták
a szenvedés büszke glóriájával
látványos kudarcok dühvel és
kétségbeeséssel fűszerezve
istenek elviselhetetlen csendje
kiátkozott papok kárhozata
alkoholgőzös pokol
aztán görcsös igyekezet: úgy tesz mintha...
férj szerető szülő rokon barát régiséggyűjtő
próbál lenni hisztériás törekvéssel
tehetetlenül sodródik mert
kapaszkodni csak önmagába tud
nem lehet apa férj barát ki
szerepeket játszik mert a szerep ő maga
örökös társa a vállalt vagy nem vállalt magány
pokla légkondicionált
és kedve szerint berendezett
ide csak kiátkozott angyalok léphetnek
be
falai láthatatlanok ezért bevehetetlenek
szerelmei: szerepei: pokoli létfeltétel
egyetlen lehetőség hogy ő legyen
hogy emberi utat járhasson végig
az itthon
az otthon
és az otthontalanság között
a változás a változtatás
és a szemlélés között
vagy eltűnik
ellentétes helyzetek
bozótjában
eufória depresszió
szeretet szex aszkézis
végleges helyzet nem lehet
mert belengi az unalom
az unalomból menekül
minden menekülés új élményeket hoz
az újélmények új
bűnöket
nem lehet büntetlenül
teljességet
akarni
nem neked szerelmem
magamnak kell bebizonyítanom
hogy képes vagyok
és készen vagyok az áldozatra
és hogy kétségbeesett öngyötrésem
nem csupán alakítás
(Látod, büszke vagyok rá,
pedig mily kétségbeejtő
hogy te biztonságban érzed magad mellettem
miközben én félek —)
Sve je pozornica…
raspadaju rečenice, struktura
reči
signaliziraju – kao
u noć
svetlosne reklame
velegrada
sevaju:
pitanja
– odgovori
to što
govorim dal su zaista moji misli
ili su
samo rečenice uloge?
ja sam
uloga jer sam igram
sa
tekstom i bez teksta –
pre
ukalupiranja
učvrsnuta
legura
maska mi je: moja golotinja
prividnosti su providne
maske
ljubav strogost tastina
čast
poniznost i poniženje
manira poverenje
prihvatanje božanstva je
prihvatanje pada
plastična materija ti u
pore prodire
dok si u vlasti sile koja
oblikuje
prvi korak stvaraoca stvorenja:
poriče stvaraoca
vrač vilenjak: cvetaju
u njemu začete uloge
na svom putu ove deli
njegovi ogledi:
bremenite golgote
s oholom oreolom patnje
besom i očajem začinjeni
spektakularni porazi
nesnosna tišina bogova
prokletstvo proklinjenih
popova
pakao s parama alkohola
pa zgrčena težnja: pravi se
kao da…
histeričnim stremljenjem
želi biti
muž ljubavnik roditelj
rodbina prijatelj sakupljač starina
nemoćno ga nosi struja jer
samo u sebe se može
uhvatiti
ne može biti otac muž
prijatelj onaj
ko uloge igra jer uloga je
on sam
večni ortak mu je
prihvaćena ili neprihvaćena samoća
a pakao klimatiziran
i po volji namešten
tu samo prokleti anđeli
mogu ući
zbog nevidljivosti zidovi
su neosvojivi
njegovi ljubavi: njegove
uloge: paklen uslov življenja
jedan jedini način je da on
on bude
da ljudskom stazom korača
do kraja je
dom
između
kod kuće i beskućništva
između promatranja
pretvorbe i preokreta
ili nestaje
u šikari suprotnih stanja
euforija depresija
ljubav seks askeza
ne postoji konačno stanje
jer uokviri ga dosada
beži iz dosade
svaki beg nove doživljaje
donosi
novi doživljaji nove
grehote
ne može nekažnjeno
celovitost hteti
ne tebi ljubavi moja
sebi trebam dokazati
da sam sposoban
i spreman sam na žrtvu
i da moja vlastita
očajnička gnjavaža
nije samo igra
(Vidiš ponosam sam na to,
mada je očajno
da se ti pored mene
bezbedno osećaš
dok se ja plašim — )
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése