Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
C’est
la vie
Nézd! nárciszok nyílnak a nyárban; szívet
szédítőn átfonják álmod árnyait az irgalmas időn. Léted lábnyoma, lásd:
csillag-csöndes csoda. Megint megragyogja tested tüneményét; hűvösen hint
hajnalt, emlék erősebb örömét, öled örök igézetét. Innen mélységbe megyek:
megtörök átkot, áldozatot, torz tükörvilágot. Égig ér; lélekhez láng lobban.
Halál! hű voltam végig.
C’est la vie
Pogledaj! usred leta
sunovrati cvetaju; preko milosrdnog vremena srce opsenjujući prepleću senke
tvojih snova. Tvoj otisak stopala, vidi: tiha zvezdana čarolija. Opet obasja
čudo tvoga tela; sveže sipa zoru, radost
čvrstog sećanja, večnu mađiju tvoga krila. Odavde u dubinu idem: prelomim
haram, žrtvu, nakaradan odraz. Do neba dopire; do duše plamen bukne. Smrt! do
kraja sam veran bio.
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése