Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Augusztusi
havazás Nemrég még jöttödet várta a kert fák erezetében megindultak a nedvek füvek – virágok szőnyeget szőttek lábad alá a cseresznyefa ága megérintette hajad s mint kakasos kofa kipattintgatta virágait ágyam sokáig őrizte aztán elfelejtette melegedet Magányába roskadtan álmodozik a város lehunyja szemeit és sütteti magát az együgyű nappal Meztelenül vacognak az emlékezés tükre előtt a percek miközben eltakarja nyomainkat ez a predesztinált augusztusi havazás
|
Avgustovski sneg Vrt
je još nedavno tvoj dolazak čekao u žilama drveća sokovi su se pokrenuli a
pod tvoje noge trava – cveće sag
plele tvoju
kosu je grana trešnje dotakla i
kao piljar petlova rascvetala moj
krevet tvoju toplinu dugo
je čuvao zatim zaboravio Utonuo
u njegovu samoću grad
sanjari oči
sklapa i
u sjaju šašavog sunca se kupa Trenuci
ispred ogledala sećanja razgolićeno drhtaju dok
taj predestiniran avgustovski
sneg naše
tragove prekriva Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése