Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Hiányzol!
nevedet kirakom magamban
gyöngédségbe ágyazom:
szomorúság befejezetlen mozaikja
mert ördög minden költő
őrizd hát szépségedet
mint védett virágot
tiltott területen
lesz amit elkockázzanak
a közöny lovagjai
megcsókolom a füstöt mielőtt
belesimul az ég tenyerébe
a harmatra bízom
titkainkat
Nedostaješ!
u sebi slažem tvoje ime
u nežnost nameštam:
nezavršen mozaik tuge
jer đavo je svaki pesnik
pa poput zaštićenog cveta
čuvaj svoju lepotu
na zabranjenom prostoru
će biti to što bi križari nehaja
prokockali
poljubim dim pre no što
bi se u dlan neba utonuo
naše tajne rosi
poveravam
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése