Pilinszky János Két arckép – Dva portreta – Two Portraits

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Két arckép Marinak és Gyuszinak BRONTË A kocsisok beüzennek: jövünk. És a vendégek: érkezünk. És a lámpások átszelik röpködve a teret, az udvart, fénybe vonva az éjszakát, a diófák törzsét, a szőlők alsószoknyáját s a kőasztal esőbe-szélbe mártott peremét. Hát itt vagyunk. Nyissatok ajtót. Ez az utolsó éjszakánk. Ez az utolsó vendégségünk. Terítsetek. Ágyazzatok. Rakjátok meg a kályhát. Eresszétek szabadon a kutyákat. REMBRANDT Atyai ház: hamuból és ecetből. Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. Csukott szemek a sírban és az ágyban, halálon túli fegyelemben.

Dva portreta Mariki i Đusi BRONTE Kočijaši poručuju: dolazimo. A gosti: stižemo. I lebde svetiljke presecaju prostor, dvorište, sjajem optoče noć, stablo oraha, donju suknju grožda i u kišu-vetar umočen rub kamenog stola. Pa tu smo. Otvorite vrata. To je naša zadnja noć. To je naše zadnje gostovanje. Postavite sto. Namestite krevet. Napunite drvom peć. Oslobodite pse. REMBRANT Porodična kuća: iz pepela i octa. Poljubac i rukoljub: iz pepela i octa. Disciplinirano iza smrti sklopljene oči u grobu i u krevetu. Prevod: Fehér Illés

Két arckép Marinak és Gyuszinak BRONTË A kocsisok beüzennek: jövünk. És a vendégek: érkezünk. És a lámpások átszelik röpködve a teret, az udvart, fénybe vonva az éjszakát, a diófák törzsét, a szőlők alsószoknyáját s a kőasztal esőbe-szélbe mártott peremét. Hát itt vagyunk. Nyissatok ajtót. Ez az utolsó éjszakánk. Ez az utolsó vendégségünk. Terítsetek. Ágyazzatok. Rakjátok meg a kályhát. Eresszétek szabadon a kutyákat. REMBRANDT Atyai ház: hamuból és ecetből. Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. Csukott szemek a sírban és az ágyban, halálon túli fegyelemben.

Two Portraits To Mari and Gyuszi BRONTË The coachmen call in, ’We’re coming.’ And the visitors, ’Arriving soon.’ And the lanterns fluttering cut across the square, the yard, throwing light upon the night, the walnut tree trunks, the petticoat of grapes and the stone-table edge dipped into wind-and-rain. So here we are. Open the door. It’s our final night. It’s our last feast. Set the table. Make the bed. Put some wood on the fire. Unleash the dogs. REMBRANDT Paternal roof: of ash and vinegar. Kiss and hand-kiss: of ash and vinegar. Eyes shut – in the tomb and in the bed, in a discipline beyond death. Translated by N. Ullrich Katalin