Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. július 25., péntek

Rákos Sándor A névtelen – Bezimeni

Rákos Sándor
Kálmánháza, 1921. november 25. – Budapest, 1999. december 25.

A névtelen

te nem tudod ezt nem is tudhatod
ha mindenre megtanítottak
erről hallgattak előtted
nem látod nem hallod nem érzékeled
a névtelent – sarokban meglapul
a ráncok száját sötéttel tömi
elmélyíti a vonalakat
betölti a tárgyak öbleit
fölhasadó fényből összecsapódó árnyékból
feketén és fehéren integet

te nem tudod ezt nem is tudhatod
erre nem tanítottak az iskolában
erről jólértesült társaságokban sem beszélnek
de holnap vagy holnapután
talán már ma este is
fejedhez kapsz mint akit gránátszilánk ért
torkodból nyögés szakad föl
s egyszerre mindent tudsz és látsz és hallasz és megértesz


Bezimeni

ti to ne znaš niti možeš znati
iako su te na sve naučili
to su prešuteli
ne vidiš ne čuješ ne osećaš
bezimenog – u uglu se skriva
bore usta tamom puni
produbljuje crte
ispunjava udubljenja predmeta
iz sklopljene sene rasprsnute svetlosti
crno i belo maše

ti to ne znaš niti možeš znati
na to te nisu učili u školi
o tome u dobroobaveštenim krugovima se ne priča
ali sutra ili prekosutra
možda već večeras
uhvatiš se za glavu kao da te je krhotina granata pogodila
iz tvog grla jecaj se izbija
i odjedanput sve znaš i vidiš i čuješ i shvaćaš

                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése