Kassák Lajos Közjáték – Intermeco

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Közjáték

Megadom magam. Tekints le rám és ítélj

ha van érkezésed hozzá, fenséges Úr

akit így szoktak dicsérni, elhallgatván

rejtett szavaid, melyekkel minduntalan véresre

sebzed a világot s közben mozdulatlannak látszol

sérthetetlennek és igazságosnak. Ítélj hát kedved szerint

és úgy szólj, hogy a süketek is meghallják.

Mit vétettem ellened vagy ő ellene, szegény testvérem ellen

aki egyedül bolyong a világban s hogy bölcsőjéből

először kilépett, hegyes kövek törik lábait

kezeit felvérzi a szakadatlan munka, mert ha

el is hagyja őt mindenki: szánt, vet, meggyalulja az asztalt

fegyvert kovácsol, legtöbbnyire önmaga ellen, aki

mindenütt ott van és mindenki ellene van.

Mit vétettem ellened, fenséges Úr és szegény testvérem ellen?

Háttal fordulok felétek, hogy ne szégyenkezzetek miatta

látván a rózsakoszorút, melyet az igazság dicséretére készítettem

s látván két szemem, melyek kérdeznek és megállapítanak.

Megadom magam, mondom és valóban úgy állok itt, mint aki nem fél

a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától sem fél.

A testvérem testvére vagyok és süket vagyok

és vak vagyok a bíró előtt és némább vagyok a némánál.

Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják

egy hatalmas akácfa áll az országút szélén

csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik

és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra

jóra és rosszra

akik elhaladnak sűrű lombjai alatt.

Intermeco

Predajem se. Pogledaj me i

ako si u mogućnosti sudi, uzvišeni Gospode

koga uobičajeno tako celivaju prećuteći

tvoje skrivene reči kojima svet neprestano

do krvi ranjavaš i usput čini se da si nepomičan

nepovrediv i pravedan. Pa po svom nahođenju sudi

i tako se oglasi da te i gluvi čuju.

Šta sam protiv tebe ili njega skrivio, protiv mog brata siromaha

koji se u svetu sam potuca i od onda kako je prvi put

iz kolevke istupio, njegove tabane tvrdo kamenje žulja

njegove ruke neprekidan rad ranjava, jer

iako ga svako napušta: ore, sija, stol ostruži

oružje kuje, ponajviše protiv sebe, ko je

svugde prisutan i protiv koga su svi.

Šta sam protiv tebe, uzvišeni Gospode i mog brata siromaha skrivio?

Okrećem vam leđa da se ne stidite

kad ugledate venac od ruža što sam u čast istine pravio

i ugledate moje oči koje pitaju i zaključuju.

Predajem se, kažem i zaista tako tu stojim kao neko ko se

od skrivenih reči ne boji niti od poslova koji ga čekaju.

Brat sam mog brata i gluh sam

i slep sam pred sudijom i mutaviji sam od mutavog.

Tek nepomično stojim i koji pored mene prolaze tako vide

da pored ceste ogroman bagrem stoji

čudesno drvo koje i u cičoj zimi cveta

i listovima čoveka, marvu, dobro i zlo

jednako posipa

sve što ispod guste krošnje prolazi.

                             Prevod: Fehér Illés