Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –
Nema tog mora
Nema tog mora koje sam detetom
upamtio, te sete u sutonje.
Ni senke čempresa nisu guste
i mirišljave. Sve bi.
A ni ja, većma, nisam onaj
koji hodih grobljima i
stazama uz more, onaj
koji se radovao buri i
gustoj kiši nad morem.
Moje godine gusnu i krv
je sve sporija.
Zalud me tvojom vrelinom
detinjom kaniš vratiti
u doba koje sanjam,
tvoje male godine dar su
mom jeziku koji sa tvoje
kože tajna značenja
prepisuje.
upamtio, te sete u sutonje.
Ni senke čempresa nisu guste
i mirišljave. Sve bi.
A ni ja, većma, nisam onaj
koji hodih grobljima i
stazama uz more, onaj
koji se radovao buri i
gustoj kiši nad morem.
Moje godine gusnu i krv
je sve sporija.
Zalud me tvojom vrelinom
detinjom kaniš vratiti
u doba koje sanjam,
tvoje male godine dar su
mom jeziku koji sa tvoje
kože tajna značenja
prepisuje.
Nincs az a tenger
Nincs az a tenger amelyre gyerekkoromból
emlékszem, az a varázs az alkonyatban.
A ciprusok árnyéka sem sűrű
és illatos. Minden csak volt.
És én sem, már én sem vagyok az
aki a temetőket és tengerparti
ösvényeket járta, az
aki a heves északi szélnek és
a tengert borító súlyos esőnek ujjongott.
Tömörülnek éveim, vérem
egyre lassúbb.
Hiába szeretnél
forró fiatalságoddal
álomvilágomba visszatéríteni,
éveid csekély száma ajándék
nyelvem számára
bőrödről titkos jeleket
ír át.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése