Pethes Mária
Meg kell tudnod
Ne engem keress a nőkben
Meg kell tudnod hogy öltem
habár nem kézzel
de olykor azzal amit tettem
vagy amit megtehettem
volna de mégsem cselekedtem
Meg kell tudnod
hogy iszonyú háborúkban jártam
de jó vitézként álltam térdig
áldozataim vérében és
meg kell tudnod hogy mégis
mikor sziklaként magamra maradtam
borzalmasan féltem mert a homályban
álló szobán veszteségeim szellemhada
vijjogott át és körülvettek és vittek
volna de érted maradtam
Meg kell tudnod hogy legjobban
akkor reszkettem mikor
bölcs lelked tükrében
megláttam ember-arcomat
Ruhámat leszaggattam szemed sem rebbent
mikor sebeim megmutattam
Meg kell tudnod ha bilincsként fonódó kezed
ujjamról lefejtettem és szoknyám mögé nem
bújtattam az igazságot csak a minden tél után
jövő tavaszokra figyelmeztelek
azt is csak azért hogy férfi maradj
és bár sirattam a pillanatot
amit engedtem fényes sínre feküdni
s csak néztem a rajta átrobogó vonatot
tudtam képes leszel megbecsülni
magad és tiéddé lesz majd a világ
egyszer de meg kell tudnod
volt idő mikor léteden kívül az jelentett
boldogságot és semmi más
hogy haldokló Édesem
ágyánál még eszméletében elzokoghattam
amit tegnap Te mondtál
mikor kétségeim súlyával rád omoltam
szeretlek Anyám
Meg kell tudnod hogy öltem
habár nem kézzel
de olykor azzal amit tettem
vagy amit megtehettem
volna de mégsem cselekedtem
Meg kell tudnod
hogy iszonyú háborúkban jártam
de jó vitézként álltam térdig
áldozataim vérében és
meg kell tudnod hogy mégis
mikor sziklaként magamra maradtam
borzalmasan féltem mert a homályban
álló szobán veszteségeim szellemhada
vijjogott át és körülvettek és vittek
volna de érted maradtam
Meg kell tudnod hogy legjobban
akkor reszkettem mikor
bölcs lelked tükrében
megláttam ember-arcomat
Ruhámat leszaggattam szemed sem rebbent
mikor sebeim megmutattam
Meg kell tudnod ha bilincsként fonódó kezed
ujjamról lefejtettem és szoknyám mögé nem
bújtattam az igazságot csak a minden tél után
jövő tavaszokra figyelmeztelek
azt is csak azért hogy férfi maradj
és bár sirattam a pillanatot
amit engedtem fényes sínre feküdni
s csak néztem a rajta átrobogó vonatot
tudtam képes leszel megbecsülni
magad és tiéddé lesz majd a világ
egyszer de meg kell tudnod
volt idő mikor léteden kívül az jelentett
boldogságot és semmi más
hogy haldokló Édesem
ágyánál még eszméletében elzokoghattam
amit tegnap Te mondtál
mikor kétségeim súlyával rád omoltam
szeretlek Anyám
Moraš saznati
Nemoj mene tražiti u ženama
Moraš saznati da sam ubila
mada ne sa rukom
ali koji put sa postupcima
ili sa postupcima
koje bi mogla uraditi ipak nisam učinila
Moraš saznati
da sam u ljutim bojevima bila
ali poput pravog junaka do kolena
u krvi mojih žrtava gazila i
moraš saznati da
kad sam kao stena sama ostala
strašno sam se bojala jer u mraku
ostavljenoj sobi gomila aveti mojih poraza
kliktala i opkolila me i nosila bi me
ali sam zbog tebe ostala
Moraš saznati da sam
najviše tad drhtala kad
u ogledalu tvog mudrog duha
vlastito ljudsko lice ugledala
Kad otkidajući odelo svoje rane ti pokazala
nisi ni trepnuo
Moraš saznati da odvajajući sa mojih prstiju
tvoje robovlasničke ruke i ne dozvolivši
ispod moje suknje prodor istine na iza zime
nadolazeća proleća ukazivala
bilo je samo zato da ostaneš muškarac
i mada sam oplakivala tren
kojeg na sjajnu tračnicu pustila
i samo gledala kako protutnji voz
znala sam bićeš sposoban poštovati
sebe i jednom ćeš osvojiti
svet ipak moraš saznati
bilo je momenta kad osim tvog potojanja
isključiva radost mi je bila
da na samrtnoj postolji moje Drage
još dok je bila pri svesti u plaču mogla reći
što si juče Ti rekao
kad sam težinom svojih dvojbi na tebe naslonila
volim te Majko
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése