Pilinszky János Halak a hálóban – Ribe u mreži – Fish in the net

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

Ribe u mreži U zvezdanoj mreži se potucamo na obalu bačene ribe, u ništa nam zjape usta, suh kosmos ujedaju. Zalud zove šapućeći izgubljen element, jedan protiv drugog gušeći među oštrim kamenjem, belutcima moramo živeti i umreti! Zadrhtaju nam srca. Naše otimanje brata ozleđuje, davi. Na međusobno ziparenje ni eho ne odgovara; bud-zašto se ubijamo i ratujeme, ali moramo. Ispaštamo, ali naše ispaštanje ipak nije kazna, iz pakla nikakva patnja nas ne spašava. U ogromnoj mreži se potucamo i možda u ponoć bićemo hrana na stolu jednog silnog ribara. Prevod: Fehér Illés

Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

Fish in the net Writhing in a star-net like fish hauled on land we gasp in the emptiness our gills filled with sand The element we've left and lost whispers in vain we pant on the shingle were we've been thrown. Crammed one against the other fighting for breath we struggle and tremble in the face of death. From the wriggling mass come stifled cries but the massacre continues till one, then other, dies. Atonement and repentance are the language of the soul but nothing can save us from this hopeless hell – We writhe in the net of some cosmic fisherman and maybe at midnight will be in his frying pan. Translated by White Kenneth