Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. október 13., hétfő

Edith Sitwell The Soldan’s Song – A szultán dala – Sultanova pesma


Edith Sitwell (Painting ID: ED-1155-KA)
Edith Sitwell Portrait of Sitwell by Roger Rfy
Scarborough 7 September 1887 – London 9 December 1964


The Soldan’s Song


When green as a river was the barley,
Green as a river the rye,
I waded deep and began to parley
With a youth whom I heard sigh.
'I seek', said he, 'a lovely lady,
A nymph as bright as a queen,
Like a tree that drips with pearls her shady
Locks of hair were seen;
And all the rivers became her flocks
Though their wool you cannot shear,
Because of the love of her flowing locks,
The kingly sun like a swain came strong,
Unheeding of her scorn,
Wading in deeps where she has lain,
Sleeping upon her river lawn
And chasing her starry satyr train.
She fled, and changed into a tree,
That lovely fair-haired lady
And now I seek through the sere summer
Where no trees are shady!'


A szultán dala


Zöld volt az árpa, mint víz a folyóban,       
a rozs zöld, mint a folyók.   
Belegázoltam, s megszólitottam      
az ifjút, aki sóhajtozott.       
„Ékes hölgyet keresek - mondta      
nimfát, királyi nőt.    
Éjfürtje sűrűjéből, mintha    
fa volna, gyöngy pörög.       
Nyájként tereli a folyót,       
bár gyapját nyírni nem lehet,
mert a hölgy haja csábitóbb.
Hattyú-lovagként jött a föld felett  
a hősi nap, haragjától se félt,
s a völgybe, hol a hölgy pihent,       
merészen arra tért,    
s elűzte a szatír-kíséretet.     
Szép fürtű hölgyem, kire vártam,    
elmenekült s fa lett...
Őt keresem a kopár nyárban,
hol árnyat fa se vet."  

                             Fordította: Szemlér Ferenc


Sultanova pesma

Kad je ječam poput reke zelen bio,
Raž poput reke zelen bio,
Duboko gazio i pregovore počeo
Sa mladom čiji uzdah čuo.
„Prekrasnu mladu tražim – rekao –
Nimfu, kraljicu sjajnu,
Iz čije senovite lokne kao
sa nekog stabla biseri kapaju;
I reke su pretvorene u njeno stado
Iako njihovu vunu ne možete strižati
Jer je ljubav sa njenog plutajućeg uvojka,
Kraljevsko sunce kao labud došao,
Ne obraćajući pažnju na njen prezir
U bezdan gde je ona snivala
Hrabro se spustio
I oterana je utvara.
Koju sam čekao, krasna mlada
Iščezla je, drvo je postala
Za njom tragam u letnjem goletu
Gde sene nema ispod stabala.“

                             Prevod: Fehér Illés
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése