Edith Sitwell The Soldan’s Song – A szultán dala – Sultanova pesma



Edith Sitwell Portrait of Sitwell by Roger Rfy

Scarborough 7 September 1887 – London 9 December 1964

The Soldan’s Song

When green as a river was the barley,

Green as a river the rye,

I waded deep and began to parley

With a youth whom I heard sigh.

'I seek', said he, 'a lovely lady,

A nymph as bright as a queen,

Like a tree that drips with pearls her shady

Locks of hair were seen;

And all the rivers became her flocks

Though their wool you cannot shear,

Because of the love of her flowing locks,

The kingly sun like a swain came strong,

Unheeding of her scorn,

Wading in deeps where she has lain,

Sleeping upon her river lawn

And chasing her starry satyr train.

She fled, and changed into a tree,

That lovely fair-haired lady

And now I seek through the sere summer

Where no trees are shady!'

A szultán dala

Zöld volt az árpa, mint víz a folyóban,       

a rozs zöld, mint a folyók.   

Belegázoltam, s megszólitottam      

az ifjút, aki sóhajtozott.       

„Ékes hölgyet keresek - mondta      

nimfát, királyi nőt.    

Éjfürtje sűrűjéből, mintha    

fa volna, gyöngy pörög.       

Nyájként tereli a folyót,       

bár gyapját nyírni nem lehet,

mert a hölgy haja csábitóbb.

Hattyú-lovagként jött a föld felett  

a hősi nap, haragjától se félt,

s a völgybe, hol a hölgy pihent,       

merészen arra tért,    

s elűzte a szatír-kíséretet.     

Szép fürtű hölgyem, kire vártam,    

elmenekült s fa lett...

Őt keresem a kopár nyárban,

hol árnyat fa se vet."  

                             Fordította: Szemlér Ferenc

Sultanova pesma

Kad je ječam poput reke zelen bio,

Raž poput reke zelen bio,

Duboko gazio i pregovore počeo

Sa mladom čiji uzdah čuo.

„Prekrasnu mladu tražim – rekao –

Nimfu, kraljicu sjajnu,

Iz čije senovite lokne kao

sa nekog stabla biseri kapaju;

I reke su pretvorene u njeno stado

Iako njihovu vunu ne možete strižati

Jer je ljubav sa njenog plutajućeg uvojka,

Kraljevsko sunce kao labud došao,

Ne obraćajući pažnju na njen prezir

U bezdan gde je ona snivala

Hrabro se spustio

I oterana je utvara.

Koju sam čekao, krasna mlada

Iščezla je, drvo je postala

Za njom tragam u letnjem goletu

Gde sene nema ispod stabala.“

                             Prevod: Fehér Illés