Ferencz Győző Csomagolás nélkül – Bez uvijanja

Ferencz Győző Budapest, 1954. április 4. –

Csomagolás nélkül Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte, Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod. Semmit nem találsz, ami ne lenne rég Saját tulajdonod. Amit elveszel, Nem tőlem: a magadéra ismersz. Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk. Amit adhatnék, úgysem adhatom. Ha valami megkülönbözteti A tiédtől, ami az enyém, Az a másféle tapasztalat. Ami rátapadt. Az pedig át nem adható. Használd hát, amit jónak látsz, Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet. Ami az enyém, ha adnám is, Mondom, el nem veheted. Pedig akkor lenne az enyém, Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed. Hogy az kettőnkben közös lesz? Az. Látod, még te adsz, ha elveszel, És tőled kapok, ha elfogad. Megérted, ha ezek után Nem teszek úgy, mintha bármit is Adhatnék. Tégy belátásod szerint. Ha így is nyújtod a kezed, Boldoggá teszel. A tiédre Ismersz abban, ami az enyém? Megbocsátod, ha be se csomagolom.

Bez uvijanja Šta bi ti mogao dati? Pogledaj okolo, što Tu vidiš sve je tvoje. Ispruži ruku, Što ti se sviđa, uzmi. Nije od mene. Ništa ne možeš naći što nije odavno Tvoja imovina. Što uzimaš, Nije od mene: tvoje je vlasništvo. Da to nas spaja? Ostavimo. Što bi mogao, ionako ne mogu dati. To što je moje ako u nečemu se I razlikuje od tvoje, To je podrugo iskustvo. Nataloženo. A to se predati ne može. Pa upotrebi što ti korisnim smatraš, Ne boj se da ću biti opljačkan. To što je moje, i kad bi dao, Kažem, ne možeš oduzeti. A baš bi tad bio moj, Samo tad, ako dotakneš, ako prisvojiš. Da bi to bilo zajedničko? Da. Vidiš, ti daješ ako uzimaš, I od tebe dobivam, ako prihvataš. Shvatićeš ako nakon svega Neću se ponašati tako kao da ti bilo šta Mogu dati. Radi po svom nahođenju. Ako i tako mi pružiš ruku Biću sretan. Dal ćeš prepoznati Kao svoje sve što je moje? Oprostićeš, ako ni ne uvijam. Prevod: Fehér Illés