Kassák Lajos A mérleg serpenyője – Tas vage

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

A mérleg serpenyője

Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Kassák Lajos: Bartók Béla – tusrajz a vers kéziratával

Lajoš Kašak: Bela Bartok – tuš-crtež sa rukopisom pesme

Tas vage

Beli Bartok

Neka nešto i o skladatelju kažemo.

  Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini

  i na ulici kako sa šeširom u ruci

  u jutarnjim zracima sunca šeta.

  Tanak je poput riblje kosti

  beo je poput ljiljana

  ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara

  tandrče, plače i koji put laje

  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

  Uopšte nije lik koji bi

  bio sposoban ispred dece stati da bi im

  bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.

  Lice prema nama samo u snu okrene

  tek nam svira i nikad ne pita

  dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.

  Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači

  koji put sa buketom cveća u ruci

  stiže odande gde se gasi vatra

  device nestaju i vojnici umiru.

  Niko ne bi verovao da je on taj čudak

  koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

  Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja

  sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir

  tandrče, plače i koji put tako užasno laje

  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

                             Prevod: Fehér Illés