Áprily Lajos - Szalatnyay József portréja
Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.
Holló-ének
Lomb aranylik
lenge ágon,
pók ezüstöz
holt mezőket.
Holló-hangok
hamvas égen –
holló-párom,
hallod őket?
Felleg-úton
itt vonulnak,
fellebegnek,
visszahullnak.
Pár a párral,
csak magukban,
szél előttük,
tél nyomukban.
Pár a párral,
soha hadban,
rikácsoló
nagy csapatban.
Éjszakázva
dúlt berekben,
rom-falukban
rengetegben,
s új birokra
kelve reggel
köddel, faggyal,
fergeteggel.
Pók ezüstöz
holt mezőket,
holló tart a
kormos éjnek.
Holló párom,
zeng fölötted,
zeng fölöttem,
sorsos ének:
Csak magamban,
csak magadban,
virradatban,
alkonyatban,
soha csacska
csóka-hadban,
rikácsoló
vad csapatban.
Messze szállnánk –
visszaszállunk:
visszavár a
sziklaszálunk.
Durva fészken
vadfa ringat,
ott neveljük
fainkat.
Sírdombjáról
kurta nyárnak
egyszer ők is
útra szállnak.
Észak útján,
soha délnek
– zeng fölöttük
sorsos ének –
soha hadban,
csak magukban,
szél előttük,
hó nyomukban,
éjszakázva
rom-berekben,
dúlt falukban,
rengetegben.
Jaj, magányos,
kósza fajta,
árvaságnak
átka rajta.
Napsugárban,
felleg-árban,
tél-szakában
jár magában –
úgy vesz el az
Éjszakában.
|
Spev gavrana
Skriva grane
zlatna krošnja,
pauk srebri
mrtva polja.
Mladom nebu
gavran peva –
ljubo moja
čuješ li ga?
Putem sene
tu prolaze,
lelujaju
pa se vrate.
Par sa parom
oni sami,
vetar uz njih
mraz ih prati.
Par sa parom
nikad skupa
ta krešteća
crna rulja.
Noćnici u
grmlju pustom,
mrlom kraju,
lišću suvom,
al ’ ujutro
opet borba,
maglom, zimom
ispočetka.
Mrtva polja
pauk srebri,
garnoj noći
gavran leti.
Ljubo moja
pesma sudbe
predskazuje
naše tuge:
Nigde drugde
tek u nama,
bilo danju
ili mraku
nikad skupa
ta brbljava,
podivljala
čavka-rulja.
Otišli bi –
vratili se:
stare stene
povrat htele.
Grubo gnezdo
u divljini,
rastu ptići
u visini.
S tužne humke
kratkog leta
mlada četa
dalje smera.
Ka severu
nikad na jug
– pesma sudbe
prati im put –
ne u skupu
samo sami,
vetar uz njih,
sneg ih prati,
noćnici u
grmlju pustom,
mrlom kraju,
lišću suvom.
Joj samotna,
tužna vrsta,
sudbina joj
kletva crna:
U svanuću,
kovitlacu
ili mrazu
samotni su –
i nestaju
u Sumraku.
Prevod: Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlésGyöngyszem.
VálaszTörlés