Ferencz Győző Budapest, 1954. április 4. –
Aranyeső
Olvad
Hetekig hasztalanul ült a függönyök mellett
Hosszabbnak hitte az órákat
Pedig azok nem toldották meg magukat
Egyszerre unalmassá vált
Az utcaablak a félig leeresztett függöny
Ismét az ablak mellett
A szürke kabát tulajdonosa a kabátos
Különben jóindulatú volt
Kevesebb alap
Valamivel később miről beszél leírhatatlan
A szégyen elnémít nem mondok igazat
Ennyit nem is merek állítani azonban ez elég jel
Távozás helyett értekezletének végét itt
Dobogó szívvel várta
Hetekig hasztalanul ült a függönyök mellett
Hosszabbnak hitte az órákat
Pedig azok nem toldották meg magukat
Egyszerre unalmassá vált
Az utcaablak a félig leeresztett függöny
Ismét az ablak mellett
A szürke kabát tulajdonosa a kabátos
Különben jóindulatú volt
Kevesebb alap
Valamivel később miről beszél leírhatatlan
A szégyen elnémít nem mondok igazat
Ennyit nem is merek állítani azonban ez elég jel
Távozás helyett értekezletének végét itt
Dobogó szívvel várta
Zlatna kiša
Topi se
Zalud je sedeo nedeljama ispred zavese
verovao je sati su duži
Ali oni nisu se produžili
Odjednom mu je postalo dosadno
Prozor na ulicu napola spuštena zavesa
Ponovo je pored prozora
Vlasnik sivog kaputa u sivom kaputu
Inače bio je dobronameran
Nešto manje osnova
Ono o čemu malo kasnije govori neopisivo je
Ućutka me sram ne govorim istinu
Toliko ni ne smem tvrditi ali dovoljan je jedan znak
Umesto odlaska kraj njegovog savetovanja tu
Lupajućim srcem čekao.
Prevod: Fehér Illés
!
VálaszTörlés