Branko Miljković Uzalud je budim – Hiába ébresztem – In Vain Do I Wake Her

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Uzalud je budim

Budim je zbog sunca koje objašnjava sebe biljkama
zbog neba razapetog između prstiju
budim je zbog reči koje peku grlo
volim je ušima
treba ići do kraja sveta i naći rosu na travi
budim je zbog dalekih stvari koje liče na ove ovde
zbog ljudi koji bez čela i imena prolaze ulicom
zbog anonimnih reči trgova budim je

zbog manufakturnih pejzaža javnih parkova
budim je zbog ove naše planete koja će možda biti mina

u raskrvavljenom nebu zbog osmeha u kamenu drugova zaspalih između dve bitke
kada nebo nije bilo više veliki kavez za ptice nego aerodrom
moja ljubav puna drugih je deo zore
budim je zbog zore zbog ljubavi zbog sebe zbog drugih
budim je mada je to uzaludnije negoli dozivati pticu

zauvek sletelu
sigurno je rekla: neka me traži i vidi da me nema
ta žena sa rukama deteta koju volim
to dete zaspalo ne obrisavši suze koje budim
uzalud uzalud uzalud
uzalud je budim
jer će se probuditi drukčija i nova
uzalud je budim
jer njena usta neće moći da je kažu
uzalud je budim
ti znaš da voda protiče ali ne kaže ništa
uzalud je budim
treba obećati izgubljenom imenu nečije lice u pesku
ako nije tako odsecite mi ruke i pretvorite me u kamen

Izvor: Branko Miljković: Uzalud je budim  Politika – Narodna knjiga 2005. str. 23.

Hiába ébresztem

A növényeknek önmagát magyarázó napért ébresztem

a két ujj között kifeszített égért

a torkot maró kifejezésekért ébresztem

fülemmel szeretem

a füvön harmatot találni a világ végére kell menni

az itteni tárgyakhoz hasonló távoli tárgyakért ébresztem

a homlokuk és nevük nélküli járókelőkért

az ismeretlen szavak övezetéért

a kézzel művelt parkok látványáért

a véres égbolton talán aknává váló bolygónkért ébresztem

barátaink kőbezárt mosolyáért akik két ütközet között aludtak el

mikor az égbolt nem a madarak tárt kalitkája volt hanem reptér

sokakkal telt szerelmem a hajnal eleme

a hajnalért a szerelemért magamért másokért ébresztem

ébresztem pedig akár az örökre leszállt madár szólítása

meddő kísérlet

biztosan megszólalt: hát keressen és vegye tudomásul nem vagyok

az a gyermekkezű asszony akit szeretek

az a gyermek nem törölvén le az általam ébresztett könnyeket elaludt

hiába hiába hiába

hiába ébresztem

mert immár megváltozottan ébred

hiába ébresztem

ajka nem nyílik megszólalni képtelen

hiába ébresztem

te tudod folyik a víz de meg nem szólal

hiába ébresztem

a homokban az elveszített névnek valakinek az arcát meg kell ígérni

ha nem így van karomat vágjátok és kővé változtassatok

Fordította: Fehér Illés

In Vain Do I Wake Her

I wake her because of the Sun explaining itself to the plants
Because of the sky stretched out between fingers
I wake her because of the words that burn the throat
I love her with my ears
One should go to the end of the world and find dew on the grass
I wake her because of the distant things
resembling the ones here
Because of the people who, without names and foreheads,
walk the streets
Because of the anonymous words of city squares I wake her
Because of the manufactured landscapes of public parks
I wake her because of this planet of ours, that may become
a mine
in the bleeding sky
Because of the stony smile of friends asleep between two battles
When sky was no longer a huge birdcage, but an airport
My love full of others is part of dawn
I wake her because of dawn because of love because of me because of others
I wake her though it's more pointless than summoning a bird forever landed
She must have said: let him look for me and see that I'm gone
That woman with child's hands, whom I love
That child who fell asleep without wiping off the tears,
whom I wake
In vain in vain in vain
In vain do I wake her
Because she will wake up different and new
In vain do I wake her
Because her mouth won't be able to say her
In vain do I wake her
You know the water flows but never says a thing
In vain do I wake her
One should promise to a lost name someone's face in the sand
If that's not so cut my hands off and turn me into stone

                             Translated by Lazar Pašćanović