Desanka Maksimović Za neshvaćene – A meg nem értettekért

Desanka Maksimović

Rabrovici kod Valjeva 16. 05. 1898. – Beograd 12. 02. 1993.

Za neshvaćene Tražim pomilovanje za neshvaćene koji ne umeju da premoste ni kapilarskih razdaljina do majke i sina, do svakodnevne stvari proste; za one koji ostaju strani rukama što ih drže u naručju, suncu pred kojim se sve razdani, sobnoj, kao košulja bliskoj, tami. Za sopstvene duše tamničare, za radosti svojih trovače, za one što viču kad im se plače, kad u nežnosti greznu, što uhode sebe kao tuđina, za puškarnice srca njina, za svačiju dušu zatvorenu i opreznu.

A meg nem értettekért Kegyelmet kérek a meg nem értetteknek azoknak akik képtelenek áthidalni az anyától fiától a mindennapi egyszerű feladatoktól elválasztó parányi árkokat; azoknak akik idegenek maradnak az ölelő karokban, az éltető napsugarakban, az ingekként viselt sötét szobákban. Azoknak akik lelkük börtönőrei, akik örömük megmérgezői, akik sírás helyett jajveszékelnek, mikor gyengédséget észlelnek önmaguk után settenkednek, a lőrésekkel teli szívűeknek, minden zárt és gyanakvó léleknek. Fordította: Fehér Illés