Primetiš i po bajkama, koje smo dosad tako lepo izmišljali. Primetiš kako nam i bajke sve manje veruju.
Ustvari, velika je to varka. Baš kao što je i svet sa one strane svoga oka.
Onome koga posmatraš u ogledalu s nadom. Ti si nada koju on gleda iz svog sveta. Ne veruj ničemu što se može primetiti samo sa jedne strane vida.
Trči i sastani se sam sa sobom. I izgubi se u daljinama sebe kao kap čiste svetlosti.
Retki su oni koji shvataju granicu slobode. Još redji oni koji shvataju slobodu granice. »Ne zidaj vrata veća od kuće «, kazu Eskimi. To isto znači što i zidati prozore manje od očiju.
Stvarno videti, znači: umeti videti kišu kako pada uvis. Videti kako padaju uvis krovovi kuća i reke u kojima se talože vrhovi planina.
Ovako sam to čuo: »Ko nije nebo ugledao u vodi, taj nema pojma šta su ribe na drveću."
Pa ako se i oklizneš, nekada, u životu, ne gledaj to kao pad u sunovrat nego kao pad uvis.
I uvek, uvek se seti Aleksandra Makedonskog: »Niko me na svetu nije pokori sem mene «.
Treba umeti videti nebo, puno zrnevlja svetlosti kako se uspravlja nad zemljom i razgranava u svome padu. Cveta.
I videti pad vetra kako raste duboko u doline, u ponornice blagosti, sine moj.
I snove valja videti kako rastu dok toneš polagano u njih i paraš se, baš kao što i ove reči ćutanja, tudje i moje, tonu noćas, a nadvisuju krov i oblake, i nadvisuju nebo i rastu u jednu predivnu vasionu koju smo izmislili sebi u visovima opalog septembra.
Szemek
Csendes búcsúzóhoz hasonló valami minden
szeptemberben van. Észreveszed a lassan megbicsakló pajkos játékokról.
Észreveszed az öcsédre hagyott kinőtt kabátról.
Észreveszed az eddig oly kedves,
kigondolt meséinkből is. Észreveszed, nekünk már a mesék sem nagyon hisznek.
Tulajdonképpen szemfényvesztés az
egész. Éppúgy mint a szemünk mögötti világ.
Annak akit reménykedve a tükörben
nézel. Te vagy a remény akit ő saját világából néz. Semminek se higgy, amit
csak a látható egyik oldaláról vehetsz észre.
Fuss, leld meg önmagad. És tiszta
fénycseppként vessz el a messzeségben.
Kevesen ismerik fel a szabadság
határát. Még kevesebben a határ szabadságát. „Házadnál nagyobb kaput ne építs”
– mondják az eszkimók. Ez ugyan az, mint a szemnél kisebb ablakkészítés.
Ténylegesen látni azt jelenti: látni,
hogyan hull magasba az eső. Látni hogyan hullnak magasba a háztetők és folyók,
melyekben hegyormok ülepednek.
Így hallottam: „Aki a vízben nem
láttam meg az eget, annak fogalma sincs arról, mi a hal a fán.”
Ha néha el is csúszol az életben,
ne kudarcként, magasba esésként fogd fel.
És mindig, mindig Nagy Sándor
jusson eszedbe: „Önmagamon kívül senki sem tiport le.”
Látni kell, hulltában hogyan feszül
és terjed a fénymagokkal tele ég a föld felett. Virágzik.
És, fiam, látni kell a mély
völgyben hogyan válik a szél szelíd búvópatakká.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése