Arsen Dedić Moja ljubavi – Szerelmem

Arsen Dedić Šibenik, 28. srpnja 1938. –

Moja ljubavi Završila se igra: vatra početka, slast i tajanstvo tvog prvog grijeha; gotovo je. To nije više ni veselje ni slatka dosada. Ti, mala moja, ženska sa žura, flićko, džepna damo, nasmijana i onesviještena ljubavnice, moje dijete i moja majko - postala si neizreciva, a počelo je beznačajno: zatekao sam se kako ti telefoniram u ljepoti večernje kiše, koja je samo provalija nada mnom i potreba da te dotaknem, i tvoja usta. Pokućstvo, topli namještaj mojih starih ljubavi osipa se. Zatekao sam se u nježnosti koja je već spavala, u riječima koje su mi pripadale, ali me nisu mogle naći. Ti si postala moja obrana, dobrovoljno prognanstvo, pobjeda nada mnom, moja muka, ljubomora na život, moja mrtva sestra uspavana u velikim ružama, nemoguća zemlja, potrebno tijelo, moja ruka i glava. I zagrljaj u kojem sam se jučer igrao, sada me obuhvaća ovdje, daleko i zauvijek – u svim uglovima mog života. Postaješ bezimena, nepoznata i smrtonosna, moj život i spas od života – moja ljubav.

Szerelmem A játéknak vége: a kezdeti hév, gyönyör és első bűnöd titka; nincs tovább. Ez már se vígalom se édes unalom. Te, kicsim, bulihölgy, leányka, bakfis, mosolygó, elaléló szerető, gyermekem és anyám – kimondhatatlanná váltál, pedig jelentéktelenül kezdődött: azon kaptam magam, a fölöttem lévő szakadékban a meleg esti esőben téged hívtalak hogy megérinthessem ajkadat. A berendezés, egykori szerelmemre emlékeztető  [bútorzat szétesik. Rajtakaptak kimondott szavaim, a már szunnyadó gyengédség, de nem értek utol. Védelmezőm lettél, önkéntes száműzetésem, legyőzőm, gyötrelmem, a létre féltékenységem, rózsák közt elaltatott halott húgom, elérhetetlen föld, kívánt test, karom és fejem. És az ölelés melyben tegnap játszottam, most itt vesz körül, messziről, örökre – életem minden szögletében. Névtelenné, ismeretlenné, halált hozóvá válsz, életem és megváltóm – szerelmem. Fordította: Fehér Illés