Pero Zubac Recimo da – Fogjuk rá

Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –

Recimo da Recimo da je otišla iz grada u nepredvidivu večer i da su joj zameli puti. Recimo da su boje kojima sam je slikao bile nestalne i da su izčilile sa kože. Recimo da je odlučila da je ne prepoznaju moje zene, da ima srce nevidivo. Samo da nije mrtva, samo da diše. Tačka na kraju priče mala je kao srce. Stavljena je lakim potezom, ali još pulsira, još se otima svetlu.

Fogjuk rá Fogjuk rá elment a városból az előreláthatatlan éjszakába és nyoma veszett. Fogjuk rá múlandó volt a felhasznált festék és leperegett a bőrről. Fogjuk rá elhatározta szemem ne ismerje fel, legyen szíve láthatatlan. Csak ne legyen halott, csak lélegezzen. Mint a szív a történet végén a pont parányi. Könnyed mozdulattal helyezték oda, de még lüktet, még ellenáll a fénynek. Fordította: Fehér Illés