B. Tomos Hajnal Szabadesés – Slobodan pad – Free fall

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Szabadesés Nem múlnak hajnalok, ha kettőt  tapsolok, nem nyilnak percek, mint feltépett fércek – nem akarom, de mint korom idő szitál, alkonyodom, hosszú az éj, rólam mesél, álomba fúlt való henyél – nem az leszek aki voltam, mit érne a rigó holtan? Jó fenségek rendezgetnek, nem kérdezek, nem felelnek.

Slobodan pad Ne prolazi osvitak ako aplaudiram, poput rascepanih marama ne otvaraju se podrhtavanja – ne želim ali kao moja kova sipi vreme, hvata me tama, dugačka je noć, o meni ćaska, u san utopljena tumara – neću biti ta koja sam bila, šta bi mrtva ptica vredila? Dobra visočanstva me nameštaju, ne zapitkujem, ne odgovaraju. Prevod: Fehér Illés

Free fall

Dawn expires not

When I applaud

Minutes don't cleave open

Resembling torn seams.

Undesired, time flakes away

As sifting soot. My dusk is here.

Endles night spins my tale,

Reality idles quenched by dream,

Who I once was, will never more be,

What is worth a dead merle anyway?

Kind lords decree,

I pose no question,  the reply is silence.

                             Translated by Van Horn Andrea