Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. – Novi Sad 24. jun 1986.
Imena
Pronadješ negde nekakvog Mišu,
nekakvog Gorana, Dragana, Svetu, pronadješ drugare nalik na sebe i staneš tako i ne veruješ da ima neko kao ti - isti, na ovom drukčijem svetu. I ništa ne mora da se kaže. Sve se unapred zna i razume. Možda te neke Mire sad traže. Možda Gordana neka ne ume bez tebe, Jelene, Milice, Vide, do nekog ogromnog sunca da ide. I ne znaš koliko kao ti - takvih večeras ponovo nekog nemaju. I ne znaš koliko kao ti - istih za susret sa tobom baš sad se spremaju. I ne znaš ko su to, kao ti - divni i što su jastuke suzama vlažili. A lepo ste se mogli sresti samo da ste se malo potražili. I krećeš u život s pogrešnim nekim. S drukčijim nekim. Nekim dalekim. A Boris, Vera, Vladan i Sanja još uvek samo tebe sanja. |
Nevek
Valahol valamiféle Misóra bukkansz,
valamiféle Goránra,
Dragánra,
Szvenre,
magadfajta barátra lelve
megállsz és nem hiszed el
létezik hozzád hasonló valaki
ezen a másfajta világon.
És egyetlen szó se kell.
Minden eleve ismert, magától értetődő.
Talán valaki a Mírók közül keres most téged.
Talán éppen egy Gordána,
Jelena,
Milica,
Vica
nem képes
nélküled a tűző nap felé menni.
És nem tudod veled együtt hányan vagytok
akiknek ma este ismét hiányzik valaki.
És nem tudod veled együtt hányan vannak
akik éppen most hozzád készülnek.
És nem tudod kik ezek a csodálatosak akik
mint te vánkosukat könnyel itatják.
Pedig találkozhattatok volna
ha csak kicsit is törekedtek.
És téves személlyel haladsz az életben.
Másmilyennel.
Idegennel.
De Borisz,
Vera,
Vladimir,
és Szanna
még mindig rólad álmodoznak.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése