Branko Miljković
Niš 29. januar 1934. – Zagreb February 12. februar 1961.
Poslednja pesma
Zagledaće se večernjača u moje ugasle oči,
i neće naći svoj odraz izgubljeni.
Neko će da se nagne negde nad tihom rekom misli, u seti
Prahnuće u svet tuge što su bile u meni,
i pognuće glave daleki suncokreti.
i neće naći svoj odraz izgubljeni.
Neko će da se nagne negde nad tihom rekom misli, u seti
Prahnuće u svet tuge što su bile u meni,
i pognuće glave daleki suncokreti.
Utolsó költemény
Az esthajnalcsillag kihűlt szemembe néz
és nem találja elveszett tükörképét.
Valaki valahol a csendes gondolatáradat fölé hajol, csüggedten
A bennem lévő keserűség az éterbe porlad
és a távoli napraforgók lehajtják fejüket.
Fordította: Fehér Illés
The Last Poem
Evening star shall stare at my burned out eyes
and won't find it's lost reflection.
Somewhere someone will over the peaceful river of thoughts lean remembering
Sadness once in me shall fly out into the world
and distant sunflowers will bow their heads.
Translated by Aleksandra Milanović
and won't find it's lost reflection.
Somewhere someone will over the peaceful river of thoughts lean remembering
Sadness once in me shall fly out into the world
and distant sunflowers will bow their heads.
Translated by Aleksandra Milanović
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése