Desanka Maksimović
Rabrovici kod Valjeva 16. 05. 1898. – Beograd 12. 02. 1993.
Šta li te spreči da postaneš pesma
I jesi i nisi pesma. Zametnula si se bila za vreme jednoga nesna, čula sam te već u sluhu, razabirala ti reči. Bila si već živo biće u mom duhu. Šta li te to spreči da postaneš pesma? A dok još u meni disa dok te ruka ne napisa bivala si sve lepša, kao Mesec uz nebesa svetlela si za mog nesna. Njihala si se u meni na ljuljaškama zvuka, nicala si iz slatkih muka, bila sam te lepote svesna. Šta li te to spreči da postaneš pesma? |
Mi akadályoz abban, hogy költeménnyé válj
Költemény vagy és mégsem.
Álmatlan éjszaka
folyamán fogantál,
hangok között hallottalak,
kiszűrtem szavaidat.
Lelkemben már
élőlény voltál.
Mi akadályoz abban,
hogy költeménnyé válj?
Bennem lélegeztél
és míg papírra vetett a kéz
megszépültél,
mint Hold az égen
éberlétemben világítottál.
Bennem hanghintán
legebtél, hintáztál,
édes keservekből csíráztál,
éreztem a kisugárzást.
Mi akadályoz abban,
hogy költeménnyé válj?
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése