Dragutin Tadijanović Kad mene više ne bude – Ha már nem leszek

Dragutin Tadijanović

Rastušje kod Slavonskog Broda, 4. novembar 1905. – Zagreb, 17. jun 2007.

Kad mene više ne bude

Svakog dana sunce zapada. Doći će
Dan od kojeg će se znati: mene
Više nema.
Neće se ništa desiti što nije bilo
Za moga vijeka: mornari će
Ploviti morima, vjetrovi će hujati žalostivo
U granju, savijat će se dozrelo klasje k zemlji.
Voljet će se mladići i djevojke
Kao što se prije njih
Nikada nije volio nitko.
Ujesen, kad voće dozrijeva, kad se beru
Plodovi, prolazit će njih dvoje
Alejom ispred Sveučilišta; zatim će
Šetati pod kestenima na Griču
Držeći se za ruke, dugo, dugo,
Kao što se prije njih nitko
Nije držao nikada. Oni će sjesti na klupu
Starinski i spazit će oboje: na njima leži srebro mjesečine

(Kako je negda počivalo na tebi
I meni, u doba mlade ljubavi). Prije neg se poljube,
Djevojka će šapnuti sjajnom mjesecu: Sanjam li
Ili čitam pjesnika
Koji je pjevao o mojoj ljubavi?

Ha már nem leszek

Naponta eljön az alkony. Eljön

Az a nap is mikor végérvényessé válik: többé

Én sem vagyok.

Semmi se történik ami életemben

Nem történt volna: a tengerészek

Tengereken bolyonganak, az ágak között szomorúan

Fúj a szél, földre hajlik az érett kalász.

Úgy mint előttük soha

szeretik egymást

a legények és menyecskék.

Ősszel, mikor érik a gyümölcs és szedik

A termést, ők ketten elmennek

Az egyetem előtti sétányon; azután

Gricsen* a gesztenyesoron sétálnak

Egymás kezét fogva, hosszan, hosszan

Úgy mint előttük soha senki.

Öregesen ülnek a padra és

Mindketten észreveszik: holdezüsttel takartak

(Mint ahogyan egykor, mint ifjú szerelmesek

Mi voltunk). Mielőtt megcsókolnák egymást,

A lány a fényes holdnak súgja: Álmodok-e

Vagy egy költő

Szerelmemről írt versét olvasom?

*Grič: Zágráb óvárosrésze

                             Fordította: Fehér Illés