Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.
A szőlőről és más örömökről
Rosszabb ez a szőlő, mint a tegnapelőtti,
mikor még úgy tettem, mintha örökkön élnék?
Nem fröccsen ma is boldogítón ínyemre,
ha átharapom héját? Hát Mephisto
és Faust alkuja, a dialektikus ész
doktorvizsgája, melyet szorító kötésben,
nyújtott lábbal olvastam megalázó
kacsázási kényszerek között
az intenzív osztály nyögő, nyöszörgő
éjszakájában, nem töltött el ismét
büszkeséggel, hogy ember vagyok én is?
Halálra ítéltekként születünk, és nagy
privilégiumunk, hogy tudjuk is ezt.
Ebből a szempontból semmi különbség
a felajánlkozó pillanatok között.
Akkor hát miért zárnánk el magunkat
a kórterembe ferdén bevetülő
napfény örömétől? Az első korty a házi
pálinkából miért volna jobb
az utolsónál? S miért volna az utolsó
rosszabb az elsőnél? Van még mire várnom!
|
O grožđu i ostalim slastima
Gori li je ukus ovog grožđa od prekjučerašnjeg
kad sam radio tako kao da večno živim?
Ne prsne li slast i danas na moje desni
kad ljusku pregrizem? A pogodba Mefista
i Fausta, doktorat dialektičkog
razuma što sam čvrsto previjen,
ispruženim nogama čitao između
ponižavajućih potreba za nošom
u stenjanjem ispunjenoj noći
na intenzivnoj njezi, nije li me opet
ispunila ponosom da sam i ja čovek?
Rodimo se na smrt osuđeno i velika
nam je privilegija da i to znamo.
S tog stanovišta nema nikakve razlike
između trenutaka koji se sami nude.
Pa onda zašto bi se izolirali od radosti
koso upadajućih sunčevih zraka
u bolesničkoj sobi? Što bi više
prijalo prvi gutljaj rakije
od zadnjeg? I zašto bi zadnji bio
gori od prvog? Imam na što da čekam!
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése