Ferencz Győző Elméleti tájkép mint allegória – Teoretski pejzaž kao alegorija

Ferencz Győző Budapest, 1954. április 4. –

Elméleti tájkép mint allegória

Letarolt terület, mindenfele értelmetlen irtás,
Elszabadult munkaeszközök és vegyszerek
   Kiszámított pusztításának nyoma.
Az idehordott építési
Vagy inkább bontási törmeléken
A kidöntött fák tönkjei közt bozót se sarjad,
Csak szártalan aszat, konkoly, csormolya,

Ami bírja a mérget, mert maga is mérgez.
A csonka törzsekre paraziták kúsznak fel,
   Veres iszalag, maszlag és szulák.
Szép, de hogy csak ez nő ide?
Az egész területet felveri a kibogozhatatlan gaz.
Az erdő már letarolva, de kert nem lesz itt,
Helyét benövi az erőszakosan értelmetlen kuszaság.

Teoretski pejzaž kao alegorija

Opustošeno područje, okolo nerazumno istrebljivanje,

Oteli su se sredstva za rad i kemikalije,

   Tragovi smišljenog uništavanja.

Na nagomilanim građevinskim

Otpacima odnosno ruševinama

Između klada srušenih stabala ni šikare nema

Samo bodljika bez struka, kukolj, raspuk niče,

Što otrov podnosi jer i sam truje.

Na slomljena stabla paraziti nastanjuju,

   Crven pavit, kužnjak i ladolez.

Al kako je moguće da tu samo to raste?

Čitav teren gustim korovom prekriven.

Šuma je istrebljena, tu neće biti vrta,

Njeno mesto nerazumna nasilna konfuznost obrasta.

                             Prevod: Fehér Illés