B. Tomos Hajnal Poetica – Poetika – Poetica

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetika Pesnika vek stvara kao sve što je plastičan prokrvljen je i pokretan – ipak usprotivi se, upada u reč, laje, voleo bi verovati da svakom vremenu pripada, bezvremenskoj stvarnosti, što svakog dana na stol za seciranje papira prostire poput hirurga raseče, na delu ga hvata, iseče, pa ostavi, nekako drukčije, nekako prema svom srcu oblikovano. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás (I) – Preobražaj (I) – Transformation (I)

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetica Age of present spawns the poet, Akin to all things melding, Mobile, and exposed to bleeding, Even so, he steps on toes, Saucy, in his two cents throws, Believes in the pretense, He's part of every tense, Of ageless existence, Laid on display every day On the sheet's dissection table As a surgeon,  he dismembers, Spies red-handed, and he severs, Then abandons, Slightly altered, Slightly shaped after his own heart. Translated by Andrea Van Horn

Molnár Imre: Átváltozás (II) – Preobražaj (II) – Transformation (II)