Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. december 16., kedd

Matija Bećković Vera Pavladoljska – Vera Pavladolszka

Matija Bećković, Senta 29. novembar 1939. –



Vera Pavladoljska

Lukavica je htela da me nadlukavi
Punio se mesec u avgustu kao lokva
Ispaljivane pune duge preko jezera i glava
Na radilištima u rudnicima boksita
Ubeđivao sam nepoznate ljude
U tvoje ime
Vera Pavladoljska.

Grešile su pijane ptice u prostoru
Prepelica je kljunom gore okretala
Svest je mrcala među liticama
Gonjen tocilima, kršima i gubom
Do grla u živom blatu mislio sam
Koliko si me volela
Vera Pavladoljska.

Mrak je u mraku sjao kao životinja
Grom u lancima čamio za brdima
Molio sam za sluh fizičkih radnika
Divio se njihovom surovom apetitu
Zaklinjao jednog gluvonemog mladića
Da izgovori tvoje ime
Vera Pavladoljska.

Ceo dan u nebu izgoreo mesec
Pod lažnim imenom leči svoj pepeo
U mrcavi među dvojnicima
Dok muzika sneg u uši ubacuje
Kleo sam se u obe ruke, naročito desnu
Da te nisam voleo
Vera Pavladoljska.

Udvarao se nepoznatoj devojci
U kanjonu Tare kod Kolašina
Govorio istine na svim jezicima
Žario i palio da ih poveruje
Dok je ćutala sećao sam se
Da si mi najkrupnije laži verovala
Vera Pavladoljska.

Pevao je slavuj sa grlom grlice
Sve na svetu me na te podsećalo
Hvalio sam se da si luda za mnom
Cela plaža da ti se uzalud udvara
Kako te teram da ideš iz glave
I kako nećeš
Vera Pavladoljska.

Kulo crnog žara pod slepim očima
Zarazna zvezda sve i svašta sazdi
Dok mi se padobran nije otvarao
I kad sam u zavičajne bezdane padao
Pričali su da te zovem iz sveg glasa
Al nisam priznavao
Vera Pavladoljska.

Ronio u najdublje, bežao u gore
Da te glasno zovem da niko ne čuje
Bio sujeveran – pitao prolaznike
Kako tvoje lice zamišljaju
Čeznuo da ceo dan prolaziš kraj mene
Pa da se ne okrenem
Vera Pavladoljska.

Na ljubavnoj promaji između dve zvezde
Nevidljivi uhoda ima nešto protiv
Žeđ za rakijom je slična fantaziji
U teretnom kamionu koji juri snegu usred leta
Bile su dve usne nepismenih žena
Po ugledu na tvoje
Vera Pavladoljska.

Po nevremenu sam lovio na ruke
Med zlatnih meridijana u vodi
Opisivao oči jedne žene mesec dana
U vozovima bez reda mnoge saputnice u prolazu
Ubedio da su mi sve što imam u životu
Misleći na tebe
Vera Pavladoljska.

Pita za mene metak lutalica
Sada me pogrešno traži oko zemlje
Vučen tajnim magnetom mog čela
Napija mesec da prokaže gde sam
Zlostavlja mora, kuša vazduh i podmićuje
Ti ćeš me izdati
Vera Pavladoljska.

Traje monotona biografija sunca
Sve sijalice gore usred dana
Slovoslagači su srećni dok ovu pesmu slažu
Vazduh ne shvata da sam sebe bombarduje
Jedan od vlašića sklon je porocima
I jedni i drugi vetrovi te ogovaraju
Nekoliko država tvrdi da si njina
Ti si na svoje ime ljubomorna
Kablogrami se u dubokoj vodi kvare
Niko ne zna gde su slova tvog imena
U mrtvim i lažnim jezicima u pogrešnim naglascima
U rukopisu zvezda po nekoj samoj vodi
Ko će uhvatiti sjaj samoglasnika
Koje ptica kuka
Vera Pavladoljska.


Vera Pavladolszka

A ravasza túl akart járni az eszemen
Augusztusban tócsaként áradt a hold
Tavakon s fejeken át sok kilőtt szivárvány
A bauxitbányák munkatelepein
Ismeretlen embereket igyekeztem meggyőzni
A te nevedben
Vera Pavladolszka.

Vétkeztek ittas madarak a térben
Csőrével a fürj fölfelé fordult
A tudat elsötétült a sziklacsúcsokon
Karsztoktól s bélpokoltól üldözötten
Nyakig az élő mocsárban arra gondoltam
Mennyire szerettél engem
Vera Pavladolszka.

Állatként átsütött sötét a sötéten
Hegyeket áhított a vasra vert villám
Kétkezi munkások hallásáért esengtem
Gyönyörködtem nyers étvágyukban
Egy néma ifjúnak könyörögtem
Mondja ki nevedet
Vera Pavladolszka.

Az égen a hold napközben elégett
Álnév alatt gyógyítja hamvait
Hasonmások közti borulatban
Míg a fülbe muzsika hány havat
Esküdtem kezeimre főleg a jobbra
Hogy nem szerettelek
Vera Pavladolszka.

Ismeretlen lánynak udvaroltam
A Tara kanyonjában Kolinnál
Igazságokat mondtam minden nyelven
Hogy elhiggye szítottam hevítettem
Míg ő hallgatott az jutott eszembe
Hogy nekem a legnagyobb hazugságokat elhitted
Vera Pavladolszka.

Csalogány zöngicsélt gerlicehangon
Falumban egy fa terád emlékeztetett
Hencegtem hogy bolondulsz értem
Hogy az egész strand hiába jár utánad
Hogy mi módon akarlak fejemből kiverni
És mennyire nem lehet
Vera Pavladolszka.

Vak szemek alatt sötét parázs tornya
Fertőző csillag rajzol mindenfélét
Ejtőernyőm amíg szét nem nyílott
S amikor a honos mélységekbe hulltam
Mondták hogy hívlak teli torokból
De be nem vallottam
Vera Pavladolszka.

Leglejjebb merültem ki erdőkbe szöktem
Hogy hangosan hívjalak és senki ne hallja
Babonás voltam – kértem az elhaladókat
Ne képzeljenek téged maguk elé hagyjanak békén
Egész nap kívántam hogy elmenj mellettem
S én ne forduljak utánad
Vera Pavladolszka.

Két csillag közti szerelmes huzamban
Láthatatlan kém ellenez valamit
A pálinka szomja képzelethez hasonló
Nyár derekán a hónak rohanó teherkocsiban
Írástudatlan asszonyok ajkai
A tiéd mintázzák
Vera Pavladolszka.

Zivatarban vadásztam a vízben
Kezemre arany délkörök mézét
Egy hónapig írtam le egy asszony szemeit
A rendszertelen vonatokban sok nőt biztosítottam
Futtában afelől hogy életem mindensége
Reád gondolva
Vera Pavladolszka.

Érdeklődik utánam a bolyongó golyó
S most tévesen keres a föld körül
Homlokom titkos mágnesétől vonzva
A holdat lefizeti fedje fel helyem
Bántalmaz tengereket levegőt ízlel s megveszteget
Te meg elárulsz engem
Vera Pavladolszka.

Múlik a nap egyhangú életrajza
Fényes nappal is ég minden villanyégő
Boldogok a szedők a nyomdában míg ezt a verset szedik
A levegő nem érti hogy önnön magát bombázza
A Fiastyúk egyik csibéje bűnre hajlamos
Egyik és másik szél is téged ócsárol
Több ország állítja hogy hozzája tartozol
És te féltékeny vagy a nevedre
A hírek a mély vízben késve érkeznek
Senki sem tudja hol vannak neved betűi
A halott és hamis nyelvekben a téves hangsúlyokban
A kéziratban egy csilag valami nyílt vízen
Ki fogja el a magánhangzó ragyogását
Melyet madár jajong
Vera Pavladolszka.

                             Fordította: Brasnyó Isitván

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése