Pató Selam Poromból felmerülve – Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –

Poromból felmerülve Gyönyörű, ahogyan égek Benned ahogyan megidézlek ahogyan benső egünkbe nézek S mint ősi szikrát magamban megtalállak kivetítelek, újra látlak megérinthető fény-fehér fátylat Alkotok lényegedből felgyújtlak vágyaimmal s mennyei máglyád táncoló lángját kibomló szárnyaimmal Lelkembe ölelem... Főnixszé válsz velem, ahogyan önként bár akaratlanul valómba hatolsz Már sejtjeimben is birtokolsz, - talán már az a gyönyörű ahogyan átsejlünk önmagunk falán Ahogy már Te vagy az, aki bennem ég - Ezüstös füstünket magával ragadja, felrepíti a lég s a végtelenben hinti szét Míg alant hamvaim újjáteremtenek hogy kivetíthessenek éledő álmaim Magamból Magunknak ismét ahogyan már…

Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši Krasno je kako u Tebi gorim kako te prizivam kako naše nutarnje nebo gledam I poput iskonske iskre nalazim u sebi te projiciram te, vidim te skuta sjajno-belog stvarnog Tvojim bićem stvaram žudnjom te palim nestašan plamen tvoje nebeske lomače raširenim krilima u svoju dušu pretačem... Sa mnom u Feniks se pretvaraš kako dobrovoljno mada nehotice u meni prodireš Već i moje ćelije poseduješ, - možda je sama divota to što preko vlastitih zidova prelevamo Kako si već Ti taj ko u meni gori – Naš srebrni dim vazduh sa sobom povlači, u vis baci i rasu u beskraj Dok u dubini moji ostaci ponovo te stvaraju da bi mi oživljeni snovi mogu te projicirati Iz sebe Za nas ponovo kao što već... Prevod: Fehér Illés