Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.
Halál árnyéka 5.
Lázadás
- hát mutasd meg, hogy nem igaz,
azértsem igaz, sose volt,
hogy az élet megdöglik, és
nem igaz, hogy halott a holt,
nem igaz, nem, nem, sose volt,
hogy csupasz seb vagy, vakított
szem, lefogott kéz, szótlan
szolga, ki sután tűri sótlan
sorsát;
mutasd meg: nem igaz,
hogy kutyakorbácsra születtél,
s hogy beléd marjon a veszett tél,
s a felhő higanyt záporozzon
fejedre, s hogy sose maradjon
estére annyi csöpp erőd,
hogy lerúgd a rongy facipőt;
hát mutasd meg, hogy nem igaz,
hogy elintézhet egy süket
legyintés; hogy nem számítasz
annyit, mint a tetű, az eb.
a félrelökött csizmatalp;
mutasd meg, hogy a kínt, a jajt
torkon tudod ragadni, és,
ha egyebet nem, hát merész,
szabad halált vívhatsz e rab
életre, melyben mindened
elorozták, s szíven harap,
mint a macska a madarat,
a kivetkőzött indulat;
döntsd le vérgőzös istenek
sziszegő-szuronyú szobrait,
mutasd, mutasd meg, hogy amíg
ereidben vér vánszorog,
idegeiden fájdalom,
nem hagyod, azértsem hagyod
az ezerfejű gyalázatot
sértetlen trónolni a romhalmazon,
melyet épített;
mutasd, mutasd meg, hogy tied
az erő, bátorság, az ész,
hogy a jövő magad vagy, és
a jövő nem hal meg soha,
mutasd meg hát, hogy te vagy a
gyilkos szolgák kemény ura
s bírája: ítélj - intenek
a vérben pácolt tetemek,
a falhoz vágott csecsemők,
a meddővé tett, drága nők
és a kiherélt férfiak
s hány vértől végtelen pillanat -
- mennyi halott, mennyi halott
szellemhangja üvölt, susog - - -
acél bátorítást (s vigaszt,
ha kell), ez ad, hogy megmutasd -
hát mutasd meg, hogy nem igaz,
azértsem igaz, sose volt,
hogy az élet megdöglik, és
nem igaz, hogy halott a holt –
Senka smrti 5.
Pobuna
– pa pokaži da nije istina,
pa nije istina, nikad nije ni bila
da život crkne i
nije istina da je mrtvac mrtav,
nije istina, ne, ne, nikad nije ni bila
da si gola rana, oslepljeno
oko, svezana ruka, mutav
služitelj ko nezgrapno trpi gorku
sudbu;
pokaži: nije istina
da si rođen za bič psa,
da te besna zima kida,
da ti živu na glavu oblak
sruči, da te kad sustiže sumrak
nemaš ni toliko snage
da bi zbacio klompe habane;
pa pokaži da nije istina
da te može otpisati prčevit
zamah jedne ruke; da ne vrediš
ni toliko koliko uš, pas,
odbačen đon čizme;
pokaži da muku, nedaću
možeš za gušu uhvatiti, i,
ako ništa drugo pa hrabru,
slobodnu smrt dobiješ za tu
robovsku kob u kojem su
ti sve oduzeli i srce ti kida
kao mačak pticu,
neobuzdana pomama;
sruši bodežima kićene spomenike
krvom opijenih bogova,
pokaži, pokaži da
dok ti u žilama krv kola,
u živcima tegoba,
ne dozvoljavaš, ne dozvoljavaš iz prkosa
da osiljena sramota
može na izgrađenoj gomili razvale
neozleđeno stolovati;
pokaži, pokaži da
je um, snaga, hrabrost tvoja,
da je budućnost tvoja sudbina,
da budućnosti uvek ima,
pa pokaži da
čvrsto vladaš nad krvoločnim slugama,
sudija si im: sudi – opominju
u krv kvašene lešine,
o zid udarene bebe,
osakaćene, jalove žene
uškopljeni muškarci
i u krvi valjani beskonačni trenuci –
– koliko, koliko avetskih glasova
mrtvaca urla, šušti - - -
čelično ohrabrenje (i utehu,
ako treba) to daje da pokažeš –
pa pokaži da nije istina
pa nije istina, nikad nije ni bila
da život crkne i
nije istina da je mrtvac mrtav –
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése