Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.
Halál árnyéka 6.
Eső
Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben
hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd
megfullad a zaj
megfullad a lapuló tábor
a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti
hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége -
- csordulj haragos eső
csordulj végig letarolt koponyánkon
csordulj haragos eső
csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon
csordulj haragos eső
csorogj le ványadt vállunkon
bordáktól csíkos mellkasunkon
gyámoltalan gerincünkön
csordulj haragos eső
áztasd nyöszörgő hasunkat
áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget
sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket
áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot -
hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj
megfullad a lapuló tábor -
- csordulj, haragos eső!
villanj, villám!
ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!
Senka smrti 6.
Kiša
U borbenom poretku nakostrešeni oblaci se postrojavaju
pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina
guši se žamor
guši se privijen logor
savijeni baraci tmurno gledaju zemlju kao neko ko ne shvaća
kako je tu stigao šta tu traži kad će doći kraj –
– potekni ljuto kišo
potekni preko otkinutih lobanja
potekni ljuto kišo
potekni preko njihovih šamarima preoranih lica
potekni ljuto kišo
potekni preko njihovih kržljavih ramena
rebrima išarahih grudnih koševa
bespomoćnih kičmenih stubova
potekni ljuto kišo
moči njihove cvileće stomake
moči na njima mrazom ispeglane košulje
njihove od gladovanja narasle bolove raspršene uspomene
moči lepljive snove poniznost okusom tutkala –
pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina guši se žamor
guši se privijen logor –
– potekni ljuto kišo
sevni grome!
padni! udri! grmi! seci! zdrobi! oslobodi!
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése