Hell István Hajnali ének - Jutarnja pesma – Morgenrotslied

Hell István

Hajnali ének Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak Elkártyáztam a gyenge szivem, suhogasd le a szoknyád, hajnal! Pálinkát lehelek rád szeliden, megháglak nehezen, halkan. Jőj, Oroszország, vodka-virág, nevetés nékem a véred! Pince-fehérek a volgai fák, tejszínű, szűz ez az ének. Lebukik fejem és úgy zokogok, haloványul bennem a bánat, veretik körülöttem az ősi dobot, szaladok, hajnal, utánad. Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege hitemet hirdeti híven, kataton bálvány, légy fekete, hiszen elkártyáztam a szívem. Vlagyimir, 1973* *„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles.  Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.”

Jutarnja pesma Sergeju Aleksandroviču Jesenjinu Prokockao moje srce slabašno, otresi svoju suknju, zoro! Uzdahom rakije te opijam, pitomo, na jedvite jade te naguzim, polako. Dođi Rusijo, cvetu vodke, smeh mi je krv tvoja! Topole Volge bele kao bačvare, nevina je ta pesma, boje mleka. Pade mi glava samo suzim, bledi se tuga u meni, oglašavaju se drevni bubnjevi, svitanjo za tobom jurim. To pucketanje kostiju, mit humke oglašava moje ubeđenje, budi crn izbezumljeni idole, ta prokockao moje srce. Vlađimir, 1973* *„Tu pesmu sam 1973. u Vlađimiru, u Središnjoj Rusiji (sa 22 godine) pisao kad sam još pesnik bio. Mnogi poznaju, pevaju, ali sa iskrivljenim tekstom. Pa – to je verna verzija. Objavljeno je oko 1992. u mojoj knjizi Klopka koja žive hvata. Pre toga 70-tih godina i u „starom” Mobilnom.” Prevod: Fehér Illés

Hajnali ének Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak Elkártyáztam a gyenge szivem, suhogasd le a szoknyád, hajnal! Pálinkát lehelek rád szeliden, megháglak nehezen, halkan. Jőj, Oroszország, vodka-virág, nevetés nékem a véred! Pince-fehérek a volgai fák, tejszínű, szűz ez az ének. Lebukik fejem és úgy zokogok, haloványul bennem a bánat, veretik körülöttem az ősi dobot, szaladok, hajnal, utánad. Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege hitemet hirdeti híven, kataton bálvány, légy fekete, hiszen elkártyáztam a szívem. Vlagyimir, 1973* *„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles.  Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.”

Morgenrotslied Für Jesenin Sergei Aleksandrovits Ich habe mein schwaches Herz verkartelt, Morgenrot lass deinen Rock herab! Sanftmütig atme ich Schnaps dir zu und besteige dich schwer und leise. Komm Russland, Vodka-Blume, mir ist ein Lächeln dein Blut! Keller-weiß sind die Wolga-Bäume jungfräulich milchweiß ist das Lied. Ich schluchze, mit aufgestütztem Kopf, die Trauer wird immer blasser in mir, sie lassen die Urtrommeln um mich schlagen. Morgen, ich laufe nach dir. Diese Knochen puffen, diese Schollen-Sage verkündet treu meinen Glauben, katatonischer Götze, schwarz sollst du sein, ich habe doch mein Herz verkartelt. Vladimir, 1973* *Das folgende Gedicht habe ich in Wladimir, Mittel-Russland, geschrieben, als ich noch Dichter und (22 Jahre alt) war. Es ist vielen bekannt, viele singen es, aber in abgewandelter Form. Diese Fassung ist die echte. Erschienen in meinem Gedichtband „Élve fogó csapda -Die lebendig  fangende Falle” ca. 1992. Davor, noch in den 70-ern, in der alten Zeitschrift Mozgó Világ (Die sich bewegende Welt). Übersetzung: Bayer Béla