Pethes Mária Annyira zuhog – Toliko pljušti

Pethes Mária

Annyira zuhog Jaj megbocsátod-e valaha hogy azt hittem hiányod boldoggá tehet Lehúzott redőnyön át gutaütött nyár leselkedett kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág elszáradt növényi szárak kántáltak sirató zsoltárt Vízkövesre könnyeztem a párnát mert nélküled nem leltem magam És akkor megfogadtam hogyha még egyszer azzá válok benned ami voltam minden elcsépelt szeretlek helyett azt fogom mondani jól van Vagy azt hogy engedj Engedj szívedbe hazatalálnom Soha meg nem érkező vonatok cúgos kupéjában találj rá elhagyott esernyő magamra Szükséged lesz rám Annyira zuhog

Toliko pljušti Oprostićeš li ikada da sam poverovala tvoj nedostatatk može me usrećiti Iza spuštenih roletni vrebao uzeto leto gladioala okrnjeno oružje držala tužbalicu isušene stabljike biljaka naricale Moje suze na jastuku u kamen pretvorene jer bez tebe nisam sebe našla I tad sam se zarekla ako ću u tebi ponovo ta biti koja sam bila umesto otrcanog volim te rećiću dobro je Ili pusti me Dopusti mi da u tvom srcu dom nađem Mene napuštenog kišobrana u promaji kupea voza koji nikad ne stiže nađi Biću ti potrebna Toliko pljušti Prevod: Fehér Illés