Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. március 11., szerda

Bátai Tibor Volt, van – Nekad, sad

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –


Volt, van

Volt szerencsém (akkor másként gondoltam)
ismerhetni téged, igaz, futólag
csupán. Önérzetemet persze máig
sérti, hogy csak ennyiben maradtunk egy-
mással. Idővel azután mégis fel
tudtam mérni e kapcsolat nélküli
kapcsolat hozadékát: a (megkésett)
szembesülés élményét érvényesnek
szánt önmagammal és a teljes oda-
adás feltételes reflexére – mint
olykor egyedül adekvát válaszra –
való képességet. Bár tudat alatt
készültem rá, hogy egyszer majd neked is
megmutathatom maszk nélküli arcom,
már nem remélt meglepetésként ért az
üzenet, hogy soraim évtizedek
múltán, címzés híján is eljutottak
hozzád. A futólagosnál azóta
sikerült jóval messzebbre jutnunk, a
kapcsolat nélküli kapcsolat pedig
egészen új tartalmat nyerve (talán)
már kölcsönös. Legfőbb ideje hát, hogy
javítsam a múlt időt – van szerencsém! –,
és folyamatos jelenben beszéljek.

Nekad, sad

Imao sam sreću (tad sam drukčije razmišljao)
tebe upoznati, istini za volju, samo u
prolazu. Naravno moju sujetu dan danas
vređa da smo samo na tome os-
tali. Kasnije ipak sam mogao
proceniti smisao te povezanosti
bez povezanosti: da sam sposoban
(mada sa zakašnjenjem) suočiti se
sam sa sobom, svojim doživljajima
i uslovnim refleksom potpune odanosti
– a i dati koji put jedinog adekvatnog
odgovora. Mada sam se podsvesno
pripremio da moćiću ti jednom svoje
lice bez krinke pokazati,
već kao nenadano iznenađenje
mi stigla poruka da moji redovi
i nakon decenija, bez adresiranja
do tebe stigli. Od onda
od prolaznosti dalje stigli,
a povezanost bez povezanosti
dobivši sasvim novi sadržaj (možda)
je već uzajamna. Krajnje je vreme da
prošlo vreme ispravim – imam sreću! –
i neprekidno sadašnje vreme koristim.

Prevod: Fehér Illés


6 megjegyzés: