Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. március 11., szerda

Justus Pál Ablakok – Prozori – Fenster

Justus Pál
Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.


Ablakok
           
Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen

1963

Prozori

Prozori
šutnja
strani prozori
još dublja šutnja
nikad druga
šutim
osvetljeni prozori vozova
mrak iza njih krvari lomi se
sporedni prozori predgrađa
krošnje svetlom optoče
ušutile su se uspomene
teško je
ispod zemlje
milijoni nepoznatih mrtvaca
ustrajna večna memla vlada
dvadest trideset pedeset godina stari prozori
pogled unazad oko bez treptaja baca
šta želiš
kažeš još teže je
grč kako nazivaš sve jedno je
to lice svugde bdije
prisutan je u konačnoj stravi
noću u tvojim otvorenim očima plamti
u stranim prozorima poznato lice
u ohladnelim žilama drhti
dok je još trajalo pa te u konačan zaborav baci
ćelije osećajući kraj cvile
u poznatom prozoru lice je strano

1963

Prevod: Fehér Illés


Ablakok
           
Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen

1963
Fenster

Fenster
Schweigen
fremde Fenster
noch tieferes Schweigen
nie etwas anderes
ich schweige
beleuchtete Fenster der Züge
nach ihnen blutend bricht das Dunkel
letzte Fenster sinken ins Licht
die Häupter der Bäume am Stadtrand
alle Erinnerungen bleiben still
es ist sehr schwer
unter der Erde
Tausendmillionen unbekannte Tote
wächst zäher Schimmel
zwanzig dreißig fünfzig Jahre alte Fenster
ihre nicht flatternden Augen blicken zurück
was willst du
es ist noch schwerer sagst du
egal wie du den Kampf nennst
das Gesicht achtet überall
im letzten Schrecken ist es anwesend
nachts in deinen offenen Augen
bekanntes Gesicht im fremden Fenster
es zittert durch die ausgekühlten Adern
es hielt dich bis es dich fallen ließ
es jammerten die ihr Ende spührenden Zellen
im bekannten Fenster ist das Gesicht fremd

Übersetzung: Bayer Béla


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése