Bayer Béla Virágvasárnap – Cvetnica – Palmsonntag

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Virágvasárnap

Megtanultam lassan magamat szeretni,

hogy téged szeretni képes legyek.

Ordas kínokkal cicázó szívemet

a semminek szegeztem, hogy

árvaságomat feledve résre nyíljak.

Szemedben csillaggá kökénylő könny ült,

s tudtad, elfáradtam  már anyámnak

békét könyörögni, hogy meséi ködbe vesztek,

hogy angyalarca széttörött. Hogy a bújkáló valóságot

szemgolyóm mögül fókuszzavaraiból ki kéne már szabadítani.

A vemhes éjszakák kínjait is meg kellene fejteni.

Akár tollamhoz e sorok,

arcomhoz tündérlett simogatásod G-moll melege,

noha Vivaldi tavasza még késik.

Szeretlek, miként a lélek  szétgurult fillérkéit, miképpen

szavaimnak rendjét. Nem a hangért szólok, nem a ritmusért,

de a száműzendő csöndért! Amit bennem föl te oldottál, 

hogy vackoljon helyébe versbeszéd,"fénysorsú szó",

hogy a téveszmék jegykendőjét végleg odahagyjam.

Cvetnica

Da bi bio sposoban tebe voleti

polako sam naučio sebe voleti.

Da bi se zaboravljajući na svoju ubogost otvorio

moje zverskim mukama prekriveno srce

na ništa pribio.

U tvom oku u zvezdu kristalizirana kap suze sjala

i znala si da sam se već umorio preklinjajući

primirje sa mamom, da su njene priče u magli isčezle

i razbilo se njeno anđeosko lice. Da bi iza oka

skrivenu stvarnost iz fokusa ošamućenosti oslobodio.

I patnje trudnih noći trebalo bi odgonetnuti.

Kako ti redovi do mog pera,

tako se G-mol toplina tvog milovanja na moje lice priljubilo

mada još kasni Vivaldijevo proleće.

Volim te kao duša raspršene krhotine,

kao zapt mojih reči. Ne govorim zbog glasa, ne zbog ritma

ali zbog prognane tišine! To što si ti u meni oslobodila

da na njegovo mesto reči pesme ugnezde, „reč sudbine svetla“

i da znak iskrivljene mašte zauvek ostavim.

                             Prevod: Fehér Illés

Palmsonntag

Ich musste langsam mich selbst liebenlernen,

dass ich zu deiner Liebe fähig sein kann.

Mein Herz, das bisher mit riesiger Pein

umgehen musste, habe ich gegen das Nichts

geheftet, bis ich mein verwaistes vergessen

konnte um für dich hier zu sein.

Winzige Tränensterne saßen in den Ecken deiner Augen,

und du wusstest, dass ich schon zu müde bin,

für meine Mutter da zu sein, ihren Frieden anflehen zu können.

Dass ihr Engelsgesicht schon zerbrochen ist

und ihre Märchen für immer verschwunden sind.

Wie diese Zeilen zu meiner Feder

kam deine Wärme auf mich zu, obwohl Vivaldis Frühling spät gekommen ist.

Ich liebe dich, wie meine Seele ihre weggerollten Kreuzerstückchen liebt.

Ich rufe nicht wegen der Rhytmen,

aber wegen der Stille, die sich in mir auflösen konnte,

weil du bei mir warst und helfen

konntest, meine falschen Einstellungen

für immer aufzugeben.

                             Übersetzung: Bayer Béla