Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. március 7., szombat

Bayer Béla Virágvasárnap – Cvetnica – Palmsonntag

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –


Virágvasárnap

Megtanultam lassan magamat szeretni,
hogy téged szeretni képes legyek.
Ordas kínokkal cicázó szívemet
a semminek szegeztem, hogy
árvaságomat feledve résre nyíljak.
Szemedben csillaggá kökénylő könny ült,
s tudtad, elfáradtam  már anyámnak
békét könyörögni, hogy meséi ködbe vesztek,
hogy angyalarca széttörött. Hogy a bújkáló valóságot
szemgolyóm mögül fókuszzavaraiból ki kéne már szabadítani.
A vemhes éjszakák kínjait is meg kellene fejteni.
Akár tollamhoz e sorok,
arcomhoz tündérlett simogatásod G-moll melege,
noha Vivaldi tavasza még késik.
Szeretlek, miként a lélek  szétgurult fillérkéit, miképpen
szavaimnak rendjét. Nem a hangért szólok, nem a ritmusért,
de a száműzendő csöndért! Amit bennem föl te oldottál, 
hogy vackoljon helyébe versbeszéd,"fénysorsú szó",
hogy a téveszmék jegykendőjét végleg odahagyjam.


Cvetnica

Da bi bio sposoban tebe voleti
polako sam naučio sebe voleti.
Da bi se zaboravljajući na svoju ubogost otvorio
moje zverskim mukama prekriveno srce
na ništa pribio.
U tvom oku u zvezdu kristalizirana kap suze sjala
i znala si da sam se već umorio preklinjajući
primirje sa mamom, da su njene priče u magli isčezle
i razbilo se njeno anđeosko lice. Da bi iza oka
skrivenu stvarnost iz fokusa ošamućenosti oslobodio.
I patnje trudnih noći trebalo bi odgonetnuti.
Kako ti redovi do mog pera,
tako se G-mol toplina tvog milovanja na moje lice priljubilo
mada još kasni Vivaldijevo proleće.
Volim te kao duša raspršene krhotine,
kao zapt mojih reči. Ne govorim zbog glasa, ne zbog ritma
ali zbog prognane tišine! To što si ti u meni oslobodila
da na njegovo mesto reči pesme ugnezde, „reč sudbine svetla“
i da znak iskrivljene mašte zauvek ostavim.

                             Prevod: Fehér Illés


Palmsonntag

Ich musste langsam mich selbst liebenlernen,
dass ich zu deiner Liebe fähig sein kann.
Mein Herz, das bisher mit riesiger Pein
umgehen musste, habe ich gegen das Nichts
geheftet, bis ich mein verwaistes vergessen
konnte um für dich hier zu sein.
Winzige Tränensterne saßen in den Ecken deiner Augen,
und du wusstest, dass ich schon zu müde bin,
für meine Mutter da zu sein, ihren Frieden anflehen zu können.
Dass ihr Engelsgesicht schon zerbrochen ist
und ihre Märchen für immer verschwunden sind.
Wie diese Zeilen zu meiner Feder
kam deine Wärme auf mich zu, obwohl Vivaldis Frühling spät gekommen ist.
Ich liebe dich, wie meine Seele ihre weggerollten Kreuzerstückchen liebt.
Ich rufe nicht wegen der Rhytmen,
aber wegen der Stille, die sich in mir auflösen konnte,
weil du bei mir warst und helfen
konntest, meine falschen Einstellungen
für immer aufzugeben.


                             Übersetzung: Bayer Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése