Cseke Gábor Porszemek játszadozása – Igra zrnca prašine

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Porszemek játszadozása Millió s isten tudja hány apró világ kering          pamacsnyi por libeg,          mokány szekér habarta,          dülöngél a kerék,          s a gazda rajta és mindenik világ izzadt kezemre ül, a nap lesüt reánk          míg botorkál a ló,          a tengely is nyikordul,          elvánszorog az út,          s a táj kifordul mosolygó fényesség, tenyerem terhe táncolva érik, s az élet oly falánk!...          terül a széna, illatozik már          mokány szekér felett az este,          jó sátor ez, és elterül          alatta ember, állat teste millió s isten tudja hány világ néz csillagot magának          majszol a ló, gazdája égre bámul,          az ott lehullt, a másik biztosabb,          a porszemek elültek, álmuk csupa játék,          s csak én hiszem, hogy boldogak az ott lehullt, és jobbat nem találnak.

Igra zrnca prašine Milijuni i bog zna koliko sitninih svetova kruže          kičice pršine lebde,          nezgrapna kočija ih digla,          krivi se točak,          a na njoj gazda i svaki svet na moj oznojen dlan seda, svetlo sunca nas prati          dok konj tetura          i osovina zaškripi,          batrga se cesta,          izvrne se predeo nasmejana svetlost, teret mog dlana u plesu sazreva, život je tako pohotan!...          prostire se seno, nad nezgrapnom          kočijom već veče miriše,          dobar je to čadar, ispod njega          ispruži se telo čoveka, marve milijuni i bog zan koliko svetova bira sebi zvezdu          hrani se konj, gazda nebo promatra,          taj je pao, onaj drugi je sigurniji,          slegle su kičice prašine, igra im je san          i da su sretne samo ja verujem taj je pao boljeg ne nalaze.  Prevod: Fehér Illés