Nemes Nagy Ágnes (Agneš Nemeš Nađ)
Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.
Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai, az élő pára fái, felkanyarodva akár a vágy a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat.
És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései, amint feküsznek, térdenállnak az ormok és a sziklahátak, a földtan szobrai, a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, aztán megint a tömbök és a formák, meszes csonttól körvonalig kővé gyűrődött azonosság.
Az ég s a föld között.
A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei már-már magukba, fémmé a követ, ha állat járja, körme füstölög, s köröznek fent a sziklafal fölött az égő paták füstszalagjai, aztán az éj a sivatagban, az éj, amint kioltja s kőmivolta magváig ér, fagypont alatti éj, s amint hasadnak és szakadnak a porcok, forgók, kőlapok, amint feszítik véghetetlen, széthasgató önkívületben a fehér s a fekete mindennapos néma villámcsapásai –
A nap s az éj között.
A szaggatások, hasgatások,
víziók, a vízhiányok, a tagolatlan feltámadások, a függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent és lent között –
Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok. Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, két sorba írva, tóban, égen, két sötét tábla jelrendszerei, csillagok ékezetei –
Az ég s az ég között.
|
Između
Veliki rukavi vazduha.
Vazduh na što ptica i
ornitologija čvrsto se naslanja,
krilo na rutavim ivicama argumenata,
krošnje nepreglednih posledica
minutnog neba,
stabla žive pare, uspinju se kao
žudnja na gornju krošnju,
svaki minut dvadeset puta
udisati injem posute, velike anđele.
A dole je teg. Na ravnini velika,
nepomična truskanja brda od gromada,
vrhovi i stenoviti grebeni se
napinju, na kolenima stoje,
biste geologije,
dumača je trenutačno opuštanje pažnje,
pa opet blokovi i forme,
od vapnenih kostiju do obrisa
u kamen zgužvana istovetnost.
Između neba i zemlje.
Prelomi stena.
Kako prozirne rude sunca
skoro u sebi, kamen u metal,
ako marva gazi, dime papci,
i gore iznad stena dimne trake
užarenih kopita kruže,
pa noć u pustinji,
noć kako gasi i do jezgre kamene
suštine seže, noć ispod tačke ledišta,
i kako se hrskavice, zglobovi,
kamene ploče kidaju i cepaju
kad nepreglednost napinju,
u rasparanom bunilu
svakodnevni nemi gromovi
belog i crnog –
Između neba i zemlje.
Kidanja, cepanja,
vizije, nedostatak vode,
nerasčlanjena vaskrsnuća,
nesnosne napetosti okomitog
između gore i dole –
Podneblja. Uslovi.
Između. Kamen. Tragovi tenkova.
Na rubu pustare pojas crne trstike,
napisano u dva reda, u jezero, na nebo,
sustavi znakova dve tamne ploče,
akcenti zvezda –
Između neba i neba.
Prevod: Fehér Illés
|
Between
The air's enveloping
capacious sleeves.
The air on which the bird disports,
with ornithology supports,
wing on the ragged edge of arguments,
foliage bearing astonished reports
a minute of the sky takes, leaves,
the trees of the tremulous mist, spiralling
their longing to the upper branches,
each minute breathing twenty times
the huskiest angels of the frost.
And here below, the weight. Upon this plain
vast chunks of mountain tremulously moan;
rocks, ridges of rock, peaks, though they lie
are able to kneel upon one knee;
sculpture, geology combine;
the valley, a distraction of a minute,
is displaced by blocks, the restless volumes
muscling an outline on the chalky bone,
identity crumpled into stone.
Between the sky and ground.
Loud dislocations of the rocks.
As the translucent ores within sun's heat
almost metallize, if glowing stone
is stamped on by an animal, its claw
spitting out smoke, above the rocks, rise, soar
the twisting ribbons from the kindling hooves,
and then the night in desolation,
the night as it extinguishes, reaches in
to the spine, intrinsic rock, the glacial night,
and as the ligaments, joints, stone blocks
wrinkle and fissure, cleaved to racks
of aggravated endlessness
in a splitting ungovernable trance,
habitually in black and white
the forging hammerings of the lightning strike -
Between the day and night.
The devastations, lacerations,
the visions, the drought, the privations,
the disproportionate resurrections,
the verticals intolerably taut
between the lower stretchers and the high -
Meridians. Conditions.
Between. Stone. Ruts of tanks.
Scribbled reeds across the desert-margin, black,
two lines, in the sky, on the lake,
on two blackboards, a system, a coding,
accents of stars, reed lettering –
Between the sky and sky.
Translated by Alan
Dixon
Dazwischen
Die weitgeschnittenen
Ärmel der Luft.
Die Luft, auf die sich der Vogel stützt
und gleichfalls die Vogelkunde,
im Fallwind von Argumenten der Flügel,
das Laub eines Augenblicks Himmel -
unabsehbare Folgerungen,
Äste aus lebendem Dunst, nach oben strebend
wie das Verlangen, im höheren Laub,
die reifbedeckten, großen Engel
pro Minute mehrmals zu atmen.
Und unten die Schwere. Auf der Ebene
gewaltiges, regloses Zucken der Brocken,
wie sie da liegen, hingestreckt
auf die Knie, Gipfel und Rücken der Felsen,
Skulpturen der Erdkunde,
das Tal eine momentane Entspannung,
wiederum folgen dann Blöcke und Formen,
vom Kalk der Knochen bis zur Kontur
zu Stein gefaltetes Einandergleichen.
Zwischen Himmel und Erde.
Das Knacken in den Gebirgen.
Wie die glasigen Erze der Sonne
beinah in sich selbst, zu Stahl so Gestein,
tritt darauf ein Tier, raucht seine Kralle,
und droben über der Felswand kreisen
die Rauchbänder der brennenden Klaue,
dann also die Nacht in die Wüste,
die Nacht, wie sie löscht und den Kern des Steinseins
erreicht, eine Nacht unter dem Gefrierpunkt,
und wie sie bersten und sich spalten
die Knorpel, Wirbel und Platten,
in dem klaffenden Außersichsein
die tagtäglichen, stummen Blitzesschläge
des Weißen sowie des Schwarzen -
Zwischen Tag und Nacht.
Das Reißen-Ziehen, die Zerrungen,
die Visionen, der Wassermangel,
ungegliederte Auferstehungen,
die unerträgliche Spannung der
Vertikalen zwischen unten und oben -
Klimazonen. Bedingungen.
Dazwischen. Stein. Panzerspuren.
Ein Streifen schwarzen Rohrs am Rand der Steppe,
Zweifach geschrieben, im See und am Himmel,
Zeichensysteme von finsteren Tafeln,
die Akzentuierung der Sterne -
Zwischen Himmel und Himmel.
Übersetzung: Barbara
Frischmuth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése