Vajdics Anikó Körkörös romok – Kružne ruševine

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Körkörös romok - Jorge Luis Borges tiszteletére indulnom kell a folyó túlpartján vársz rám a fehérlő romok között leeresztett szemhéjjal úgy ahogyan megálmodtalak ha nem talállak meg nem létezel hányszor leromboltalak magamban hogy újraalkothassalak vonásról vonásra szervről szervre ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet kerestem az egyetlent amely méltó rá hogy általam kapjon helyet a világegyetemben a dombokon túl a távoli füstoszlopok felett felhők gyűlnek könnyűek mint a madár mely holdtöltekor vigasztalhatatlanul rikolt amikor elérkezik az éjfél indulnom kell meztelen lábnyomok a ragacsos homokban mintha mindez már megtörtént volna a folyó a homok az éjféli madár és a füstfelhő a romok felett mintha mindezt már kigondolta volna valaki indulnom kell halaszthatatlan kötelességem ez az álom nyújtanám ameddig csak lehet de a folyó innenső partján rólam álmodónak már mocorog a szemhéja el kell jutnom hozzád mielőtt felébred

Kružne ruševine - U čast Horhea Luisa Borhesa na drugu obalu reke moram krenuti među beličastim ruševinama me čekaš sklopljenim kapcima baš tako kako sam te u snovima videla ako te neću naći ni ne postojiš koliko puta sam te u sebi srušila da bi te od crte do crte od organa do organa ponovo stvorila preko hiljadusto tajnih noći tvoju dušu sam tu tražila jedinu koja je dostojana da putem moje ličnosti dobije mesto u vasioni iza brežuljaka iznad dimnih stubova u daljini oblaci se skupljaju poput ptice su lagani koja u vreme punog meseca očajno krikne kad ponoć stiže moram krenuti goli otisci stopala u lepljivom pesku kao da se to već jednom dogodilo reka žal ponoćna ptica i oblak dima iznad ruševina kao da je to već neko izmislio moram kernuti taj san mi je nedložna obaveza odugovlačila bi dokle god je moguće ali na ovoj strani obale već miče kapke onaj ko o meni sanja pre no što se probudi moram do tebe stići Prevod: Fehér Illés