Bayer Béla Eltompulás – Otupljenje – Abstumpfung

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Eltompulás Noha megfakult gyermekarcom még ott kísért a tagnapok játszóterein, a szertefolyt csodák már végleg odalettek. Akárha ama tükör is, melyben hajdanvolt gyermekarcom tündérkedett. Milliom darabra hullt. A múlt elmálló kövein nem sarjadhat újjá mi tovatűnt. Köd lepi, miként estéli imáimat az űr harangja. Csak az Úr hangja lesz egyre érthetőbbé, s biztosabbá mi nem lesz többé. Az elmúlás reflexei egyre nyilvánvalóbbak. Rejtjeleivel a holnap sem riaszt már. Az „éleselméjűség“ puszta manír csupán. Talán a jelenség, a látszat vonalán nem is több mint komédia. Egy önsajnálat parafrázisa. Az elfuserált írói mindentudásé. Botlik a tollam, csetlik a szó. Kétkedésem lassan eltompul, s a világűr lüktetésévé lesz.

Otupljenje Mada me još moje dečačko lice sa jučerašnjih igrališta prati, dokrajčene su raspršena čuda. Kao i ono ogledalo u kojem moje negdašnje dečačko lice sjalo. Na deliće raspao. Na rasutim stenama prošlosti iščeznuto ponovo niknuti ne može. Magla prekriva kao zvono vasione moje večernje molitve. Tek je glas Gospoda sve jasniji i sigurniji čega više neće biti. Sve očitiji su refleksi prolaženja. Tajnim znacima ni sutra više ne straši. „Bistar razum“ je samo pust manir. Možda je pojava na crti privida od komedije nije ni više. Parafraza samosažaljenja. Kvarno sveznanje pisca. Pero mi se spotiče, reč zastane. Stiša se moja sumnja s krvotokom svemira se stapa. Prevod: Fehér Illés

Eltompulás Noha megfakult gyermekarcom még ott kísért a tagnapok játszóterein, a szertefolyt csodák már végleg odalettek. Akárha ama tükör is, melyben hajdanvolt gyermekarcom tündérkedett. Milliom darabra hullt. A múlt elmálló kövein nem sarjadhat újjá mi tovatűnt. Köd lepi, miként estéli imáimat az űr harangja. Csak az Úr hangja lesz egyre érthetőbbé, s biztosabbá mi nem lesz többé. Az elmúlás reflexei egyre nyilvánvalóbbak. Rejtjeleivel a holnap sem riaszt már. Az „éleselméjűség“ puszta manír csupán. Talán a jelenség, a látszat vonalán nem is több mint komédia. Egy önsajnálat parafrázisa. Az elfuserált írói mindentudásé. Botlik a tollam, csetlik a szó. Kétkedésem lassan eltompul, s a világűr lüktetésévé lesz.

Abstumpfung Obwohl mein verblasstes Kindergesicht noch auf den gestrigen Spielplätzen spukt, sind die damaligen Wunder bereits vorbei. Ebenso ist der alte Spiegel, in dem meine Gesichtszüge weilten, zerbrochen. Auf dem  verwitterten Stein der Vergangenheit kann nichts gedeihen,was vorher gewesen war. Alles ist mit Nebel bedeckt, wie die Abendgebete. Nur die Stimme des Schöpfers wird immer klarer, deutlicher, was nie mehr sein kann. Das Schwinden früherer Reflexe wird offenbarer. Auch die Zukunft erschreckt nicht mehr. Die Scharfsichtigkeit des Autors wandelt sich in pure Gewohnheit. Auf der Ebene des Scheins ist es nur Komödie, Paraphrase des Selbstmitleids. Die Allwissenheit des Literaten ist verpfuscht. Wie meine Feder stolpern auch die Worte. Die Verzweifelung stumpft langsam ab zur Zufriedenheit und wird zum Pulsieren des Universums gekrönt. Übersetzung: Máté Imre