Bátai Tibor Bizonyosság (még mindig tudsz) – Izvesnost (još uvek možeš)

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Bizonyosság (még mindig tudsz) Hogy bírhatnál bárkit tartós függésre anélkül, hogy magad is függővé ne válnál? A szituációtól is, ám kezdettől pontosan tudtad, nem csupán attól. Hányszor kérkedtél: akármikor fölidézed, ha szükséged van rá. És – valóban! – szemernyit sem tódítottál. Csak éppen még egy képzet sem éri be pusztán folytonos alkalmazkodással hangoltságodhoz. Gyakran váratlanul kopogtat, sőt, olykor az is megesik, tapintatlanul rád nyitja az ajtót. Nem mintha zavarba hozna vagy (pláne) terhesnek éreznéd. Ellenkezőleg, hálás vagy a bizonyosságért, hogy még mindig tudsz nem remélt örömtől — fájni.

Izvesnost (još uvek možeš) Kako bi mogao na trajnu zavisnost bilo koga navesti bez toga da i sam ne postaneš zavistan? I o situaciji, ali od početka si tačno znao da ne samo od toga. Koliko puta si se hvalio: ako ti je potrebno, u svakom trenu prizivaš. I – uistinu! – ni jotu nisi šarao. Samo čak ni mašta se ne zadovoljava time da prema nečijoj volji neprekidno prilagođava. Često iznenada kuca, dapače, katkad i to se događa da nepozvano otvori tvoja vrata. Ne da bi se zbunio ili (povrh toga) osećao opterećenim. Naprotiv, zahvalan si za onu izvesnost da još uvek može ti nenadana radost – bol naneti. Prevod: Fehér Illés