Szente B. Levente Mert olykor azt álmodom – Jer koji put sanjam

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Mert olykor azt álmodom (Maahoz, akit kitaláltam magamnak, aki emlékezni tanított.) mert olykor azt álmodom nem is alszom nézlek csak szótlan egész éjjel – mert amikor hajadban vagyok ölellek és szorítlak mint riadt fák gyökerei fogják az anyaföldet látod - kisgyermekek viselkednek így az anyaölben mint angyalok szárnyai között ha fáj a feszülő fáradt őszi fény kezed érintem s te emlékül csak szorítasz nagyon mert vállad meztelen holdfény játszik rajta puhán szépen és nesztelen pontosan úgy ahogy megszerettetted ezt álmaidban velem

Jer koji put sanjam (Mau, koju sam sebi izmislio, koja me je učila sećati se) jer koji put sanjam ni ne spavam čitavu noć tek nemo te promatram – jer kad sam u tvojoj kosi grlim te i stežem kao koreni uplašenog drveta majku zemlju hvataju vidiš – u krilu majke tako se deca ponašaju kao između krila anđela ako boli morna jesenska svetlost ruku ti dotičem a ti zbog sećanja samo me čvsto stežeš jer ramena su ti gole na njima mesečina mekano titra lepo i bešumno baš tako kako si u tvojim snovima učila me da ja to zavolim Prevod: Fehér Illés