Pethes Mária Kacorkés – Nož za kalemljenje

Pethes Mária

Kacorkés valaki máshoz legyél hűtlen a szerelmet felejthető kalandokkal száműzöm beszédes hiányodban visszafogottan létezem évfordulónk tűzijátéka világít a betonra szürkével szürkére írom neved csak én látlak magányom lapul a tiedhez ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg hallhatatlanságodban elbukik a város milyen erő tartja féken a Tó haragvó hullámverését ami talapzatáról ledöntheti emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki és hangod nem adja a hegyeknek arcom a keresés árkolja de megtalállak az elengedésben vajon te felismersz engem a várakozástól kimerült napraforgókban röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában csapongó dongók hőskölteményében vajon mikor veszíted el rendeltetésed mint élesre köszörült kacorkés a vénségtől tehetetlen kertész kezében

Nož za kalemljenje nekoj drugoj budi neveran ljubav zaboravljivim avanturama progonim u govorljivom manjku tvom uzdržano postojim beton vatromet naše godišnjice obasjava ime ti sivom sivo pišem tek te ja vidim moja samoća uz tvoje se privija u tako vlažnom vremenu toplina obora treba grad u tvojoj načujnosti se gubi kakva sila drži na uzdi ljut valomet Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja srušila tvoje reči niko ne oživljava i tvoj glas planinama ne daruje lice mi potraga brazda ali nalazim te u otpuštanju prepoznaješ li me u suncokretima od čekanja iscrpljenima u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje u junačkom spevu zumdarača kad ćeš li svoju namenu izgubiti kao oštar nož za kalemljenje u rukama od starosti nemoćnog vrtlara Prevod: Fehér Illés