Danja Gašpar Kad mi nedostaješ – Amikor hányzol

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Kad mi nedostaješ zbog tebe po pravilu uvijek samujem na tamnoj strani mjeseca odavno već tako ostajem budna i kad svi ostali bude sebe u uspomenama ja grlim jastuk čežnjom iščekujući te dok se ova soba vrti oko osi mene ne želeći ispustiti iz ozidanih šaka moja vrata su još uvijek zatvorena sva od stakla i može ih razbiti samo tvoj glas u dolasku ako se pokorim prvom načelu pripadnosti žena sam svog čovjeka i lučno se savijam u njegovim rukama spremna za odstrel taj čin prvi i posljednji put svim zabludama da bih obrisala pokoravam se jer utamničenom jutru noć sprema iznenađenje liči na malenog psića i vrlo je moguće da mjesec ostane izlizan zbog svoje ljepote mogla bih umrijeti tako u krevetu bez stranica ljuljajući se na pola puta između poda i plafona potpuno razbuđena od nesanice i sama od samoće djeleći se baš isto onako kao kad se izgubim zasanjana tek polovično u tvojim rukama

Amikor hányzol miattad vagyok magányos a hold sötét oldalán régóta virrasztok és mikor mindeki ébred én emlékeimmel téged vágyakkal tele várva a párnát ölelem a szoba saját tengelye körül forog a befalazott ökölszorításból nem akar engedni üvegből készült ajtóm még mindig be van zárva csak jöttödet jelentő hangod képes darabokra törni ha alávetem magam az elvbeni összetartozásnak feleség vagyok és uram kezei közt az elmúlásra felkészülve vergődök hogy ezzel a tettel egyszer s mindenkorra kitöröljem tévedéseimet engedelmeskedek mert a bebörtönzött reggelnek az éj készít meglepetést kiskutyára hasonlít és valószínű szépsége miatt a hold lesz elnyűtt így meg tudnék halni oldalak nélküli ágyban a padló és mennyezet között hintázva a virrasztástól éberen egyedül az egyedülléttel éppen úgy kettéosztottan mint mikor félig karjaid között elszenderedve utat tévesztek Fordította: Fehér Illés