Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. szeptember 24., csütörtök

Bella Beáta Nem múlhat el… – Ne može proći...

Ady András portréja

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –


Nem múlhat el…

Avar szaga van a földnek,
ahogy mozdulatomban
zörren a haraszt.
Magamra veszem őszidők
sok színű arcát,
szökell velem a nyár.
Ráncokat varrtak homlokomra
a mögöttem hagyott évek.
Halál kopogtat az ajtón,
deret fúj a szél,
párától tejfehér, az ablakom.
Hideg van idebent.
Szívem éppen, hogy dobog,
üres tekintettel révedek,
forog velem a világ,......
Hinnem kellene, hogy
nem csak szavak lesznek
a palatáblán,
nyomot hagyok a hóban,
megyek előre,
tavak maradnak, az eső után.
Nem múlhat el, hisz halkan
duruzsol fülembe a nyár,
langy eső mossa erdők
kiszáradt fövenyét.
Sarjadzó gondolatok
úsznak a felszínen,
elmerülök a mélyébe.
Kilökött szavakat
hordoz az őszidő,
magamra veszem,
sokszínű arcát.
Ne može proći...

Kako u mojim pokretima
šuškor zadrhti
zemlja poput šušnja miriše.
Prigrnem mnogobojno lice
jeseni,
leto sa mnom skakuta.
Minule godine na čelo mi
bore prišile.
Na vratima smrt kuca,
vetar inje duva,
od pare moj prozor je mlečnobeo.
Unutra je hladno.
Srce moje jedva kuca,
praznim pogledom zurim,
svet sa mnom se vrti...
Trebala bi verovati da
na ploči od škriljaca
neće biti samo reči,
u snegu trag ostavljam,
napred krećem,
iza kiše jezerca ostaju.
Ne može proći, ta leto
u mojim ušima tiho pevuši,
pržinu šuma
mlaka kiša moči.
Na površini
začeci misli plivaju,
utonem u dubinu.
Jesen izbačene
reči nosa,
obučem njegovo
mnogobojno lice.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése